Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 1. szám - 110 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Tóth Menyhért: levelek, vallomások: közzéteszi: Sümegi György

10. Hogyan értékeli a Szövetség festő szakosztályának utóbbi hároméves munkáját? Kétéves tagságom alatt ezt még nem tekintettem át. 11. A szakosztály tevékenységét mi módon lehetne eredményesebbé tenni? Az etika hiánytalan gyakorlásával. 12. Mit tart a Szövetség legfontosabb jövőbeli feladatának? Konzultációkkal - úgy a szakmán belül, mint az illetékes állami szervekkel - kialakítani a kölcsönös bizalom és megértés légkörét. Korszerű esztétikai nevelésünk eszközeként kiállításainkon nyilvános anké- tot, a jelentősebb (milliós) vásárlásos kiállítások alatt pedig szakmai ankét megtartását a 11. pontban jelölt javaslatom alapján. Végül a legodaadóbban, felelősségünk tudatában munkálkodjunk azon, hogy a decentralizálás elve a leghiánytalanabbul megvalósuljon országunk egé­szén, hogy az ne zsugorodjon a már amúgy is ellátott területekre. Bp„ 1972. III. 2. Tisztelettel: Tóth Menyhért (A sokféle vázlatból, válaszkezdeményből Zsellér Jenő egységesítette.) NAGY ISTVÁNRÓL42 Sokat beszélünk emberközpontúságról, együttérzésről, humánumról, felelős­ségtudatról. Lelkünk görcsével vagy mikroszkóppal kutatva mire jutunk Nagy István életművével kapcsolatosan? Hirtelen lelkiismeretünk kezdi átvenni és birtokolni a világot, tárja ki a kapuit, és egy végtelenül boldogító harmónia lesz úrrá egész lényünkön. Ezt nyugodtan nevezhetjük művészetnek, vagy csak éppen ezt. Néptanító volt? Igen! Népművész volt? De még mennyire! Egyetemes a legteljesebben. Világunkat megtanítja: hogyan szeressünk, mit kell adnunk egymásnak, hogy igazat s jót adni örök érvénnyel bír. És hogy alkotni mindig időszerű! Főként ma, amikor korunkban egy olyanfajta szennyeződés jelenik meg éle­tünk horizontján, ami a legszörnyűbb pusztulással fenyegeti eddig megérdemelt javainkat, de testünket és lelkünket is. Boldogító, ígéretes jövőnknek sohasem volt még olyan szüksége a Nagy István-i lélek alkotó erejének fegyvertárára, mint napjainkban, amit átvéve és korszerűsítve a legmegfelelőbb fegyver az előbbi, gyökeresen szennyes jellegű öldöklési szándék végleges kiirtására. Van tehát kinek, és van miért! 42 Solymár István könyve (Nagy István. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp., 1977) megjelenése után írhatta, talán a szerző - akit sokra tartott Tóth Menyhért - kérésére, biztatására, esetleg valamilyen konkrét alkalomra. 99

Next

/
Thumbnails
Contents