Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
boros Jansinak egy fejeles70 árrát fizettük megh dn.40".71 Tehát a fiatal juhpásztor, bojtár is értett a szeszfőzéshez. A városi tanács helyi lakosokkal is főzetett égettbort. Ismeretes 1657-ből, hogy „Kalmarusnak, Egy Üstől való Éghet bor főzésért" fizettek 12 forintot. „Biro Istvánnak Éghet borfőzőssertt adtam dn 10", ugyanakkor „Éghet borfőző Fazokat vőttem fi. 10. dn 10", „Tóth Mattjasnak Éget bor vas fazék ala hozattatasert adtam dn 45" - jegyezte fel a városi számadó.72 Tehát a mezővárosi lakosok (kereskedő, cívis gazda) is foglalkoztak égettborfőzéssel, ugyanakkor - mint utaltunk rá - Nagykőrös városa nemcsak helyben, de Pestről is vásárolt égettborfőző fazekat, azaz üstöt. A város szeszfőzdéjéből kikerült és a mások által kifőzetett égettbort értékesítette a városi tanács. Rendszerint vegyeskereskedő asszonyok foglalkoztak a forgalmazásával, de vidékre is vittek el belőle Nagykőrösről. Jelentős bevétele származott belőle a borral egyetemben. Példaként emeljük ki az 1639-es esztendőt, amikor „Az oh es Uy Borok hazna az eget Borral eggiűtt f 1441 dn" volt a számadáskönyv tanúsága szerint. 73 A saját mellett a város a lakosoktól is vásárolt égettbort. Például „Az Pénzén vett egetbork' arra" 1700-ban 65 tallér, 21 poltura és 1 dénár volt, az „Introitus ex Cremato" kimutatása szerint.74 A városi számadás szerint 1639-ben összesen 1085 icce (közel 10 hektoliter) égettbort főztek (ennek értéke 271 forint 75 dénár volt). Egy icce 30 dénárba, egy pint égettbor pedig 60 dénárba került. Balaskó Zsuzsannának, „Susának" 66 alkalommal 444 icce, a sajtkészítő juhász feleségének, „Sajtosnénak" 86 alkalommal 241 icce, „Kurdinénak" 23 alkalommal 80 icce, Kurdiné lányának 14 alkalommal 45 icce, Szilágyinénak 16 alkalommal 21, Ványi Gergelynének 30, Németnének 24 alkalommal 48 icce, Juhász Máténénak 9, Szabó Balázsnénak 12 icce került eladásra. A körösi Csorcsány Dömötör 50 iccét, Szívós János deák 3 iccét, vásárolt, s „Kys Dus Janos Napanak" 52 iccét adtak el 21 alkalommal. Vidékiek is vásároltak égettbort. Tiszakécskére „Keczkey Szabó Giörgi" vitt 17 iccét, „Czegledieknek" 8, „Abonyi Hevesy Gaspamenak" 8, „Abony Bory Palnenak" 6, „Szenkyralyaknak" 11 icce égettbort adtak el. „Az eztendőbely eget bor ky Adásunk tét Suma szerent f 271 dn 75" - jegyezte fel a számadó bíró.75 „Az eget bor hordás az 1640 Eztendőben", a számadás szerint, külön tüntetve fel az „Oh Bor Seprejenek az Eget Bora", valamint az „Uy Bor Sepreyenek égőt bora": az óboréból 77 pintet és 66 iccét és 1 meszelyt (értéke 98 forint 5 dénár), az újboréból 119 pintet, 256 iccét, 12 meszelyt adtak el (értéke 140 forint 80 dénár). Nagyobb mennyiséget Sajtos juhászné és Zsuzsa vásárolt. Az 1639. évi kimutatásban feltüntetetteken kívül még „Anna Azoni" („Cikay Anna" vagy Czika Anna), „Borbély János Napa" (anyósa), Benko Máténé, Török Gáspárné, Tóth Gáspámé „Tavalj Szakacz Azoni', Szalmáné, Varga Péterné, Pogar Pétemé, Szőke Máténé is a vásárlók között szerepelt 1640-ben.76 A következő, 1641. esztendőben Farkasné, Gyűrűsné, Ágh Jánosné, Szarka Jánosné, Pestiné, Takaczné kereskedők is vásároltak égettbort Nagykőrös várostól (az eladott mennyiség 682 icce, kb. 7 hl, melynek értéke 204 forint 60 dénár volt).77 A törökvilág után, a XVII. század végén, a XVIII. század elején, Nagykőrös városa 70 Ti. fejeléses, megjavított, újrafejelt használt csizma. 71 PML NkV 1666/67. 58., 129. pag. 72 PML NkV SZK 1657/58. 88-89, 93. pag. 73 PML NkV SZK 1639.161. pag.; A város óriási adóterhet viselt, s ez is annak fedezését szolgálta. 74 PML NkV SZK 1700/01. 55. pag. 75 PML NkV SZK 1639. 403-^27. pag. 76 PML NkV SZK 279-292. pag. 77 PML NkV SZK 1641. 281-287. pag. 91
