Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
továbbra is égettet szeszes italt a borseprőjéből, azonban annak mennyisége csökkent, legalábbis a számadáskönyvek nem tanúsítják annak jelentősebb haszonvételi lehetőségét. Egy apróbb feljegyzés szerint az „Eget bor Haszna" mindössze 4 forint 81 dénár volt, s ez a pénz „Kásané''-tól származott, aki három részletben fizette meg az égettbor árát 1691- ben.78 Az „Introitus ex Cremato hoc modo Seguiter" kimutatás szerint 1693-ban „Die 20. Mai Égett bort adtunk el Polt. 12". Ebben a számadási évben 159 alkalommal, május 20. és 1694. március 20. között 81 tallér és 62 poltúra értékű szeszes italt értékesített a város.79 A következő esztendőben „Die Prima maji eget bort adtunk el Rh 2. Polt. 26", „Die 16 Maji Vino Cremato percipit poltr 4." - a második bíró számadása szerint. Összesen 96 alkalommal május 1. és 1695. február 20. között 67 tallér 78 poltura értékű pálinkát mérettek ki a város kocsmáján.80 Az 1695/96-os számadási évben 162 alkalommal, 1696. április 13-ig 56 tallér 95 poltura árú égettbort mértek ki.81 „Die 23 Április emputaltatván az éget bor árrát es annatáltuk a Regestrumban Tallr. 27. poltr. 9. den. 2. Iám Generalis Summa ex Cremato Tallr. 32. Poltr. 28. 2." - könyvelte el a számadó bíró az 1697-es számadás szerint.82 A számadó bíró feljegyezte 1708-ban, hogy „Eget bőrből percipialt Polt. 52, den 2.". A „Reditus Cremati" kimutatás szerint Halasi Miklós is foglalkozott az égettbor értékesítésével. Július 28. és október 16. között mindössze 4 tallér 48 poltura és 2 dénár haszon származott belőle.83 A városi tanács tehát nemcsak a saját főzetésű égettborát árusíttatta a város kocsmáján, és a kofákkal, hanem vásárolt értékesítésre is. 1700. május 7-én a saját részből „adtunk el egett bort pol 5", a későbbi tételekkel együtt összesen 79 forint 92 dénár összegben. Ugyanekkor „Az Pénzén Vett egetbork' arra" „In Summa Tall 65 21. 1." Volt („22 Itzeer s edgy meszelyert Tall 9 p 12").84 A számadóbíró feljegyzése szerint 1709-ben „Vőttünk három ako 1 fertály eget bort akojat 19 Re forinton fizettünk érte 60 forintot 20 .polt." 85 Arra vonatkozóan, hogy a városi tanács üstjén kívül létezett-e más égettbort főző üst Nagykőrösön a lakosság körében, az 1648/49. évi városi számadáskönyv erre vonatkozóan szolgáltat adatot, következésképpen égettborfőzéssel a cívis lakosság is foglalkozhatott. A városi tanács kofákkal mérette ki, illetve adta el nekik a saját égettborát, azonban, szükség esetén, kisebb mennyiséget vásárolt az italmérő asszonyoktól is. A számadó feljegyzése szerint 1648-ban „Eget bort Melegh Petőmetul az Egrj tőrőkökk vettünk 3/II pintőt f 2 dn 30".86 Tehát nemcsak a városban megforduló magyar katonák, különböző hivatalos vendégek, de a törökök is fogyasztották az égettbor tömény italt, a borhoz hasonlóan. A város üstjével hozzáértő lakosok foglalkoztak. Mint városi alkalmazottnak, tudjuk, hogy Gergelynek nevezték a város égettborfőzés-mesterét. Arra is fény derül, hogy a sajtos juhász Thot András, a Jancsi nevű bojtárgyerek is főzte az égettbort. Az 1706-1708- as években „Sz. Szabó János Egetboros" foglalkozott szeszfőzéssel. A XVII. században a városi adóösszeírásokban még nem szerepel az „Egettboros" családnév, csupán ragadványnévként fordul elő. A század végére már vezetéknévvé vált az „Egettboros", más 78 PML NkV SZK 1691. 90. pag. 79 PML NkV SZK 1693/94. 23-28. pag. 80 PML NkV SZK 1694/95. 23-26. pag. 81 PML NkV SZK 1695/96. 203-208. pag. 82 PML NkV SZK 1696/97. 15. pag. 83 PML NkV SZK 1708/09. 169-170. pag. 84 PML NkV SZK 1700/01. 55. pag. 85 PML NkV SZK 1705/09. 86 PML NkV SZK 1648/49. 231. pag. 92
