Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Péter Márta: négyütésű szó

Péter Márta

négyütésű szó

(naplóvers)

(a sors nem gyógyítható E. M. Cioran)

valami fehér vászon, tán ágyi lepedő, szemben az ötödiken, lepedő az erkélyrácson, sütkérez- lengedez, a házban, ahogy hallotta valaki, osvát is lakott

ellengi ezt is egy régi lengés, de mögüle szól a tenger, a nagy, hajlékony tömeg, és szürkésfehérén tengernyi emlék csapódik szét, most osváté is a gondolattól, az ő (ide)gondolásától, amit különben nem kutattam ki, mert a gondolást őrzöm a valótól (néha ez is tett) a tenger meg, ahogy materként mindent fölnevel (nem vet ki magából), befog és elfogad, fogad magába, még hullám porát is fogja, ha megteszik nekem (nem úgy mint a szobrásznak nem, ki a tiszába vágyta magát magamaradékát, hiába), a hullámsír szép, kétfélében négyütésű szó négy jelene, jelentése van, s míg veri a szél (sok ütemben veri) a szürke-fehér vászont, reng a tenger bennem és reng a sok lény,

anyám, édes holt anyukám por-töredéke is.

13