Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SCHEIBER SÁNDOR - Simoncsics Péter: „Në vödd lë rullam a kezed!”: Emlékeim Bálint Sándorról

múzeumigazgató, maga református vallású, úgy emlegette őt mások előtt, hogy: „Nem töhetök rulla, de úgy szeretőm ezt a büdös pápistát."

Aztán elmesélte, hogy a Rózsa Sándor-regényéhez anyagot és hiteles helyi színeket kereső, hozzá tanácsért és segítségért forduló Móricz Zsigmondot hogy vitte el Agnyis nénihöz, írástudatlan kofaasszony keresztanyjához („Tán ti nem is tudjátok, micsoda kincs éggy ilyen analfabéta adatközlő a néprajzi gyűjtőnek!"), aki a következő történettel bűvölte el Móriczot. „Tuggya, én a torony alatt árultam. Arra járt mindönnap a hivatalába a Koczor bíró is, vött is tüllem néha ezt-azt. Eccö is aszongya neköm: »Aztán Agnyis néném, tuggya-é, hogy törvény van rá, hogy mostantú ki kő írni krétával mindön portékának az árát«. Mondom, nem tudom. De hát micsinájjak, gondoltam magamba', mikó én nem is tudok írni. Néhány napra rá mögén gyütt ez a Koczor, látja, nincsennek kiírva az árak, aszongya: »Hallja Ágnyis néném, mög kő magát büntetni, mer' nem tartja be a törvényt. Ha így marad, legközelebb bizisten, mögbüntetöm.« Na, jól van. Fogtam akkó egy diákot, ászt' mondtam neki, mit írjon, mög hova. Hanem asztán gyüttek a kuncsaftok, cselédök mög naccságák, de mindéggyikük csak somolyog, mikó vösz tüllem ezt-azt. Mán tíz órára én is möguntam, hogy mindönki csak mosolyog, de nem szól, mögkérdöztem az éggyiket: »Mondja, leiköm, min mosolyognak maguk annyira?« »Hát ami ide van írva:« »Hát persze, a portékák árai, mi más vóna odaírva?» »Nem a'.«.. »Hanem akkó mongya mán mög, mi!« »Hát - aszongya - az, hogy: Égy vén kufa / szabadkézbű / eladó!« No, akkó én étörűtem mindön árat. Gyütt másnap a Koczor bíró: »Mögbüntetöm magát Ágnyis néni, ahogy mögmondtam előre, mer’ nem tartja be a törvényt, mos' sincsenek kiírva az árak.« Mondom neki: »Büntessön mög a tekintetös úr, de én nem csinálok többet csúfot magambú.«" Móricz kacagott-kacagott a történeten, de még jobban azután, hogy Agnyis néni oldalba bökte: „Asztán a nagyságos úr észtét é is hiszi?" A történetet megírta Móricz Zsigmond A szegedi kufa című novellájában (1941), de megírta maga Bálint Sándor is, illetőleg elmondta Móricz szegedi látogatására emlékezve, amikor Móricz a tervezett Rózsa Sándor-trilógiához helyi színeket, ízeket látni-hallani-érezni Szegedre jött és Bálint Sándor volt a tanácsadó kísérője. (Vö. Csapody Miklós: „Nehéz útra keltem..." Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába Kiadó, Szeged 2004.107-122.1.). Én így, ebben a formában „emléközök" rá, s nem bánom, ha van a történetnek egy negyedik változata - amint az egy folklóralkotástól elvárható is.

Aztán arról mesélt, hogy a háború végén, illetőleg után, hogy indították meg az egyetemi oktatást ketten egy hivatalsegéddel, aki „mellesleg szintén alsóvárosi vót". „Az úgy vót, hogy még a háború alatt ledobtak égy papot ejtőernyővé, aki aztán hozta Rómábú a pápai üzenetöt, hogy senki né hagyja é a helyit. Hát persze, neköm itt vót az anyám, hát hova is möntem vóna, itt maradtam. Sokat évittek, sokan mög émenekűtek a tanári karbú. A bölcsészkaron csak mi ketten maradtunk ezzé a hivatalsegéddé, aki különben mög vót bízva a meteorológiai állomás működtetésévé is, így aztán mi indítottuk mög az oktatást 1944 késő őszén az egyetemön. Tanítottam én mindönt: magyar nyelvészetöt, irodalomtörténetöt, néprajzot, de fődrajzot, történelmet is, amit csak tudtam, mert csak ketten vótunk az egész »személyzet«, bár az igaz, hogy mindketten alsóvárosiak." Olyan természetesen és élvezetesen beszélt, hogy ez a szeszbe mártott, cigarettafüstben cserzett, vad, ifjú nép is áhítatba merülve hallgatta, mint az időközben betámolygó prímás is2, mert amikor egyszer Sándor bácsi szelíden fölszólította a társaságot, hogy: „mikó muzsikáltok mán égy kicsit, gyerökeim?", azzal ugrott keltegetni a többit, hogy: „Keljetekfel, itt egy kedves öreg bácsi, aki minket akar hallani!"

2 Ez az egykori prímás pedig nem más, mint Sípos János, később a Kalamajka prímása, jelenleg pedig az MTA Zenetudományi Intézetének főmunkatársa, jeles etnomuzikológus, az anatóliai török népzene világhírű szakértője.

56