Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SCHEIBER SÁNDOR - Simoncsics Péter: „Në vödd lë rullam a kezed!”: Emlékeim Bálint Sándorról

Bálint Sándort, de hogy számon is tartotta volna őket, azt talán maguk se gondolták. Most meg már engem is számon tart - s ez meghökkentett. Aztán következett Bálint Sándor pörbe fogása, kényszemyugdíjazása és elítélte- tése. Börtönbüntetésének fölfüggesztése, mint hírlik, Ortutay Gyulának - a Hazafias Népfront akkori főtitkárának - volt köszönhető, akinek azonban magától nem jutott volna eszébe akcióba lépni Bálint Sándor megmentésére, pedig - eltekintve Bálint Sándor nyilvánvaló ártatlanságától - Ortutaynak lett volna mit viszonoznia Bálint Sándornak (hogy alkalmazzam a „do, ut des" elvét, aminek a második felén nőtt Ortutay naggyá). Aki végül is eljárt Ortutaynál, az Bálint Sándornak nem volt sem tanítványa, sem közeli barátja, de még csak földije sem, „csupán" kollégája, tisztelője, aki Szegeden csak afféle „gyütt-mönt" volt. Neki sikerült Ortutayt rávenni arra, hogy vesse latba befolyását Bálint Sándor érdekében. Ez úgy történt, hogy a közbenjáró Hajdú Péternek, aki akkor a szegedi egyetem (JATE) rektorhelyettese volt, hosszas üldözés után sikerült elcsípnie Ortutayt a ferihegyi repülőtéren, amikor az éppen egy halaszthatatlan sürgősségű külföldi útra volt indulóban. Ortutay aztán, már a repülő­gép lépcsőjéről visszafordulva, kegyeskedett is utasítani személyi titkárát, hogy hívja fel az ügyben ezt és ezt az elvtársat. Mindez 1965-ben (vagy 1966-ban?) történt, s így egyetemista éveim alatt többet nem is találkoztam Bálint Sándorral. Evek múltán kerültem vele ismét kapcsolatba, amikor az egyetemet elvégezvén Pestre kerültem dolgozni az OSzK Hírlaptárába, s haza-hazamentem Szegedre szülé­imét és öcsémet meglátogatni. Aztán, 1971 decemberében visszakerültem Szegedre, az egyetem Finnugor Tanszékére, ahova professzorom, Hajdú Péter hívott vissza. Emlékszem, hogy én vittem el akkor Bálint Sándorhoz Pestről lejáró kollégámat, Domokos Pétert, akinek édesapja, Domokos Pál Péter régi jó barátja volt Sándor bácsinak. Magam hallottam, hogy Domokos Pál Pétert Bálint Sándor „legjobb bará­tomnak" mondotta. így kerültem én lassacskán megint és most már személyesebb kapcsolatba Bálint Sándorral. És bár aztán megint, és úgy látszik, véglegesen elkerültem Szegedről, hol Ameriká­ba, hol megint Pestre, hol Finnországba, visszatértemkor mindig fölkerestem Bálint Sándort, és néha levelezőlapot is váltottunk egymással. A hetvenes évek Bálint Sándora egészen más volt, mint a hatvanas évek közepéé: élénk, jó kedélyű, szívé­lyes. Mintha kicserélték volna, nyoma sem volt benne a keserűségnek. Bár, ha szó került róla, nem mulasztotta el megjegyezni, hogy sérelmesnek tartja, ahogy vele bántak, de láthatólag nem ez, hanem a feladatai foglalkoztatták. Olyan jóba lettünk, hogy 1979 nyarán elvittem hozzá Finnországban szerzett újdonsült barátaimat, két ír lányt. Elsősorban azért, mert az egyikük, Anne O'Dowd néprajzos volt (azóta a dublini Nemzeti Múzeum népéletosztályának a vezetője), meg azért is, merthogy az írek, mint Bálint Sándor is, katolikusok. A találkozás, noha nem egészen úgy alakult, ahogy reméltem, mégis sikeres volt. Bálint Sándor ugyanis azzal kezdte a beszélge­tést, hogy voltak-e a lányok ezen és ezen a híres írországi búcsújáró helyen. A lányok nem voltak. „Pedig oda mindön írnek legalább eccő életibe' é kő mönni" - mondta Bálint Sándor. A lányokat apácák nevelték, ennélfogva be voltak oltva katolicizmus ellen: búcsújárásról mint szent kötelességről sem hallottak (az apácák másra fektették a hangsúlyt), mégis Sándor bácsi gyengéd, de határozott felszólítása bizonyos érdek­lődést ébresztett bennük nem annyira a búcsújárás, mint inkább a professzor szemé­lye iránt. Több vallásos nevelési ráhatás aztán nem is történt, jólesett a lángos, amit Sándor bácsi unokahúga sütött. Sándor bácsi Heinrich Böll írországi útinaplójáról beszélve képesztette el az ír lányokat az ír művelődéstörténetben való jártasságával. Az ír lányok úgy summázták a látogatás tanulságait, hogy érdemes volt a „szocialis­54

Next

/
Thumbnails
Contents