Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SCHEIBER SÁNDOR - Barna Gábor: Adatok egy barátság történetéhez: Bálint Sándor és Scheiber Sándor egymáshoz írt levelei, 1948–1978
Dr. SCHEIBER SÁNDOR magántanári képesítési ügyében. I. TEKINTETES KAR! Dr. Scheiber Sándor jelen tanév folyamán magántanári habilitációért folyamodott Karunkhoz. A Kar 1948. novemberi ülésén Dr. Scheiber Sándor személyi minősültsé- gét egyhangúlag megállapította, egyben Dr. Trencsényi-Waldapfel Imrét és engem bízott meg a tárgyi minősítés elkészítésével. Dr. Scheiber Sándor az országos Rabbiképző Intézet tanára 1913. július 9-én született Budapesten. Mint gimnáziumi növendék egyik tanulmányi versenyen a magyarból győzelmet aratott. 1937-ben a Pázmány Péter-Tudományegyetem bölcsészeti karán a sémi filológiából, perzsából és az ókori keleti népek történetéből doktori oklevelet szerzett. 1938-ban az Országos Rabbiképző Intézetben rabbi-oklevelet kapott. 1940-1944 között dunaföldvári főrabbi lett. 1945-ben az Országos Rabbiképző Intézet teológiai tanára lett és megszervezte a zsidó folklore kollégiumát. 1939-ben és 1947-ben külföldi tanulmányutakon is járt. Scheiber Sándor már doktori értekezésével (Keleti hagyományok a nyelvek keletkezéséről, 1937; németül: Das Problem des Ursprungs der Sprache im jüdischen Schrifttum. Mahler Ede-emlékkönyv, 1937) elárulja kutató egyéniségének legjellegzetesebb vonásait. A nyelv eredetének és a bábeli nyelvzavarnak bibliai és mondái hagyományaival foglalkozva, derekas tanújelét adja olvasó szenvedélyének, filológiai és folklorisztikai iskolázottságának. Ehhez a tárgykörhöz csatlakozik egy megelőző dolgozata is: A héber nyelv ősnyelv voltának egy bizonyítékáról (1936). Scheiber egyébként állandóan szívesen foglalkozik ószövetségi folklore- problémákkal. Ilyenek: A szóló mondájának vándorútja (1935), amelyben egy valószínűleg zsidó eredetű vándormonda egyetemes elterjedését és a magyar néphagyományban való életét vizsgálja. A zsidó tűzözön-képzetkörből két fejezetet is földolgozott: Lót lányai (1938) és Bábel tornya (1939), amelyek szintén kitűnő erudicióról tanúskodnak. Sófár a gyászszertartáson (1940) című dolgozatában a sófár (=kürt) a zsidó halottkultuszban való jelentőségét, démonűző szerepét elemzi. Szintén erről szól: A halottas sófárfúvás és a hét körmenet, továbbá: Mégegyszer a halottas sófárfúvásról. A zsidó folklore világába vezet: Egy talányos jóslásmód megfejtése című (1941) dolgozata, amely egy sajátos jóslásmódot: a vállbanézést elemzi. Mélyreható folklorisztikai, filológiai és ikonográfiái kutatás eredeti eredményei: Kájin és Ábel áldozati füstről szóló legenda életrajza (1942). Mégegyszer: További irodalmi nyomok a Kájin és Ábel áldozati füstjéről szóló legendához (1943). Meseelemek a karaita Jehuda Hádásszi főművében (1941); francia változata: Eléments fabuleux dans l'„eshkol Hakofer" de juda Hadasi (1948) című dolgozatában tanulságosan hívja föl a figyelmet a középkori zsidó folklore egyik gazdag forrására, miközben rámutat az egyházi, világirodalmi és magyar összefüggésekre is. Néhány kisebb, inkább népszerűsítő cikke (1. műveinek bibliográfiájában) is jelenik még meg a zsidó néphagyomány köréből, hogy működésének újabb szakaszában érdeklődését inkább a magyar folklórénak szentelje. A nagy nemzetközi tudományos tekintéllyel rendelkező szegedi főrabbi Löw Immanuel egyéniségét és folklorisztikai munkásságát, így többek között a másik híres szegedi kutatóval, Kálmány Lajossal való barátságát több dolgozatában méltatja. Néhány kitűnő folklorisztikai adalékot közöl Mikszáth Kálmán műveihez, így: A katekizmusi ének, Az istenáldotta búzacsempészés, Könnyű, mint Habakuk, amelyekben az anekdotázó Mikszáthnak széles48
