Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Mezey László Miklós: Visszatérés

füle mögött a tarkójára. Mintha az öreg platánok már nem vetnének annyi árnyékot, mint egykor. Körülnézett, hová térhetne be inni valamit. Volt is a közelben egy alagsori kisvendéglő. Úgy rémlett neki, ez az étterem az ő idejükben is megvolt, sőt, még a neve sem változott, most is Gödörnek hívják.

Elvonszolta magát a Gödör bejáratáig. Sajgó forgóival óvatosan lebotorkált a lépcsőkön és benyitott. Az előtérben afféle bárpult volt, néhány magas székkel, és onnan, oldalt nyílt egy függönnyel takart ajtó az étterembe. Kellemes, jó tak- tusú zene szólt valahonnét. Gondolta, felül a bárszékre, ahogy azt a filmeken látta. Nagy nehezen fölkínlódta magát. Az emlékekre való tekintettel kért egy fél konyakot meg egy kis üveg szénsavas ásványvizet. Amikor elébe tették, mohón kortyolni kezdett a vízből, szinte csípte a torkát a dúsan szénsavas víz. ínyébe hasított a fagyos fájdalom, és mintha a szénsav buborékjai a fejébe-or- rába szálltak volna. Megszédült, és hogy segítsen magán, hirtelen fölhajtotta a konyakot. Közben próbált megkapaszkodni a bárpult szélében, de a csillogón síkos fém nem kínált fogódzót. Egész testtel lezuhant a magas ülőkéről, beesett a két bárszék közé. A feje nagyot koppant a pult aljába. Fémes íz öntötte el száját, mintha folyékony fém buggyant volna elő a torkából. Ugyanolyan nyomorultul érezte magát, mint annak idején a nyikorgó falépcső fordulójában, ugyanúgy fuldokolt és könnybe lábadt a szeme. Alig hallotta, amikor a rémült pultos lány fölkiáltott:- Bácsi, mi van magával?! Rosszul van?

156