Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Ayhan Gökhan: Levél Császár Istvánnak, Cs. I.-ról
Ayhan Gökhan Levél Császár Istvánnak, Cs. I.-ról Szeretettel Pollágh Péternek Drága István, a márciusi ifjúság gomblyukából írok. Ilyen kiérdemelt, szűk résben élünk mi, a forradalmak és szabadságharcok kedvelői. Na most a kérdés adott, hogy tulajdonképpen hogyan is mondjam el azt, amit a levél kezdete óta szerettem volna. Amikor ezt írom, a levegő kicsit hűvös, amikor ezt te nem olvasod, a levegő nagyon nem hűvös. Amikor ez az írás megjelenik és amikor ezt az írást jobb esetben rajtunk kívül más, általunk ismeretlen emberek, férfiak vagy nők, vagy mindkettő nem olvassa el, a levegő egészen forró és füllesztő lesz. A levegő, a levegő: kellemes. Itt a gomblyukban kicsit kifelé kellene beszélnem, rólad, drága István, a te személyedről, ha - félre ne érts - valaki nem ismerne téged, és nem tudná, hogy meghaltál. Nem ma, nem tegnap, régebben. Régóta halott vagy, a könyveid - mert hát író voltál - antikváriumokban, utcai bódékban ténferegnek, alig tudni, merre járnak. írtál könyveket, éltél Budapesten, meghaltál a földön. Azóta nem látott senki. Aki látott, azt azóta hasonlóan nem látták, az hozzád hasonlóan nem él. Menjünk tovább a márciusban, a március tizenötödikében. Itt, a gomblyukból jól látszik Petőfi Sándor halványzöld indulata. Vasvári Pál zakója. És a börtönből szabadult saslélek, az öt foghiányt elől szakállal rejtegető Táncsics Mihály. Kiértünk a Múzeumkertbe. A fű illatáról a soha nem látogatott lóversenypályákon tett látogatásom jut eszembe. Lóversenypályán jártam, a pestin, a lakótelepekkel körbekordonozott, égett fűszagban pácolódó, pacalpörkölt-súlyos lóversenypályán. A lovak árnyéka futott ott, az emberek árnyékával úgy összekeveredve, mint a gyomorban az ebéd és a vacsora. Bocsánat, István, elmondtam, amire emlékeztem a fűről. A Múzeumkertben gyülekező tömeg olyan rendezett, mint valamelyik Császár István-novella. Novellád, például a Fotográfiák című kötetedből. Bevallom, nem annyira régen, pár hónappal ezelőtt ismertem meg a neved, P. P. kortárs magyar költő, A cigarettás című verseskötet vörös hajú szerzője hívta fel rád a figyelmem. Utána az ápolt és ápoló, gondos és gondtalan véletlen Újpest szívében egy esővert, hideg reggel a boltívek alatt kirakott könyvek közé sodort, és megtaláltam 146
