Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Zságot András: Visszautasított írásaim; Emberek körülöttem; Házasságkötés B. Mártával; Születésem nehézségei
- Márta, mikor megismertelek, és a hangodat akkor is hallottam, ha nem voltál mellettem, azon csodálkoztam, hol nagyobb vagy nálam, de általában a vállamig ér a fejed. Most végre nem válaszolt, nem kellett hallgatnom őt, milyen keserű jelenleg az életem és milyen borzalmak következnek még.- Igen, Márta, egyszer kicsi voltál, egyszer nagy. Azt gondoltad, ezt nem veszem észre. Sőt, pár hét után elgondolkoztam azon is, hogy hétfőn mindig szőke vagy, kedden barna, a többi napokon pedig fekete. Egyszer be nem áll a szád, máskor meg órákig hallgatsz. Márta dermedten állt mellettem, soha nem gondolta, hogy minden lépését figyelem, és már a legelején csodálkoztam, hogy váltogatja testét.- Hozzám fogsz jönni feleségül, és nem csavaroghatsz tovább.- Nem, ha megmondod, hogy hívnak engem, elmondom, kit vegyél feleségül helyettem.- Márta.- Dehogy, szőke vagyok, barna és fekete és kicsi és nagy, és ezek mellett még Márta is? Buta maradsz, ha nem gondolkodok- Ildikó?- Az hát. Mindig ott voltam a nyomodban, ha futottál valaki után, közétek álltam, ha magadra maradtál, mindig én néztelek, ne felejtsd el, még meg sem születtél, még én sem éltem, már akkor rátettem a kezed a kezemre, nem akartam, hogy elveszíts.- Mennyire szeretlek. Gyere hozzám feleségül.- Ne haragudj, de nem leszek a feleséged, az évek során találtam valakit, aki olyan szép, mint a nap, és olyan szépen énekel, hogy a hegyek is elolvadnak, ha meghallják.- Ám ha Ildikó a valódi neved, miért nem beszéltél, amikor még apró gyermekek voltunk és én is olyan szép voltam, mint a nap, és szebb volt a hangom a furulyánál.- De én olyan embert találtam, akivel minden pillanatban fel tudom fedezni életem elfelejtett részleteinek értelmét. Nem beszéltem, amikor még pöttöm gyermekek voltunk, mert te mindig kacagtál, amikor én unatkoztam és a többiek sírtak, és én azt szerettem, akinek bóbita van a fején és nem vasvilla. A te fejeden feküdt a vasvilla.- Te mindig okosabb akartál lenni másoknál - kötekedtem, de a mondat végét, a lényeget elfelejtettem, ezért kifújtam a levegőt és tettem két kört Márta körül.- Amikor gyermekek voltunk, te ősz öregapókkal beszélgettél a világpolitikáról, mert rájuk akartál hasonlítani, amikor pedig a nemzetközi helyzet úgy alakult, akkor jöttél volna felém, de én úgy meggyűlöltelek, hogy legszívesebben megütöttelek volna.- Miért azzal foglalkozol, amit a legjobban szeretsz? Úgy senki nem nevetne rajtad, ha gyötörnéd a testedet, és nem mindig a legkönnyebb utat választanád a boldogság felé.- Te nem szeretsz engem, és nem is óhajtok veled beszélni, ott voltak előtted a lehetőségek, miért nem ragadtad meg őket, már ezer éve fürödhetnél a habokban 133
