Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Podmaniczky Szilárd: Egy gerinctörténet

gúlának éreztem a testemet, amely gúlák egymás csúcsán egyensúlyozva állnak. Az alsó testem volt a gúla alja, a fölső testem pedig a fölső. A csúcspont, ahol a kúpok érintkeztek és egyensúlyoztak, a gerinccsigolyák azon találkozási pontja, ahonnan a porc eltávozott. Csoszogva indultam el. Az izmaimat sem tudtam úgy irányítani, ahogyan megszoktam. Összevissza nyeklettem, mint egy részeg. Kábé tíz perc alatt értünk el a vécéhez. Ott megkért az ápolónő, engedjem el a karját, mert már nem érzi. Elszorítottam az ereket, belilult a kézfeje. A vécében, az ápolónő utasítása szerint, fölraktam a vécékagylóra a magasító emelvényt, hogy ne kelljen mélyre ülnöm. Királyi trónus volt. Megkönnyebbül­tem, hogy nem kellett ágytálat használnom. A falba csavarozott korlátba kapasz­kodva tértem vissza az ágyba. Megfigyeltem, hogy a frissen műtötték gerincéből egy cső lógott ki, amin a seb­váladék távozott. Nekem nem volt ilyen csövem, valami más módszerrel operál­tak. Vizitek idején megnézte az orvos a leragasztott sebet, rendben találta. Aztán néhány nap múlva levette a ragaszt. Jó ideig nem mertem kitapintani. Amikor először hozzányúltam, éreztem a madzagot. Olyan volt, mint ahogy a sütni való hurkát kötik el a végén. Napról napra jobban éreztem magam. Reggelente megvártam, amíg lemegy a zuhanyzóról a sorban állás, és föltakarítják. Csak utána zuhanyoztam precízen kidolgozott koreográfia szerint. Az első fürdés nehezen leírható fölszabadulást okozott. Önálló életre keltem. Azt gondoltam, visszatérhetek a régi történetembe. Akkor még fogalmam sem volt róla, hová lesz belőlem az a férfi, aki kiváltképp bízott a fizikai erejében, még ha nem is volt izomkolosszus. Megkezdődtek a gyógytornák. Lábemelés, karemelés. Ezek a sporthoz, edzé­sekhez szokott embernek kiábrándítóan egyszerű tréningnek tűntek. De amikor Noémi észrevette, hogy milyen vékony lett a lábam, és ezalatt a pár hét alatt az izomzatom egy jelentős részét elveszítettem, megértettem, hogy mindent elölről kell kezdenem. Föl kell építenem egy másik személyiséget és egy másik testet. Akiben eddig a lelki szelídséghez a testi duhajság párosult, most megbillentve az egyensúlyt, a testi és lelki szelídség együttesében kell önmagát elhelyezni. A gyógytornán kaptunk egy kis füzetet, amelyben leírták a javasolt mozgás­formákat. Leírták, hogyan emelhetünk és mennyit, hogyan üljünk, melyek a megfelelő testtartások. És egy passzus a szexuális gyakorlatokkal is foglalko­zott. Olyan pozitúrákat ajánlott, amelyek a gerinc számára nem megterhelőek. Eszembe jutott, hogy a fájdalom okán hetek óta nem volt merevedésem, de ahhoz képest, hogy megszabadultam a fájdalomtól, nem tartottam elfogadhatatlannak a korlátáimat. A folyosón elsétáltam a szekrény mellett, amiben a ruháimat tudtam. Aztán kisétáltam a kerengőre, és minden nappal egyre több kör írtam le, hogy vissza­költözzön a lábamba az erő. Noémit kértem, ha elfoglalt, nem kell látogatnia, rendben vagyok, már dolgozom a 80 százalékon. Esténként a laptopon fogható tévéműsorral szórakoztattam a társaságot. Meccset néztünk. Általában a második félidőre besötétedett, és a többiek elalud­125

Next

/
Thumbnails
Contents