Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Patak Márta: Kígyót éjjel ölj!

mellkasából, pedig ez is inkább annak a töredék-másodpercnyi várakozásnak az eredménye, semmint a tényleges ijedtségnek.

A kígyót csapkodó fiú megállt. Felsőteste sem mozdult, de a keze fönnmaradt a levegőben a laposvasszerű, csurom vér kígyóölő szerszámmal. Alig észrevehetően fordította el a fejét, mintha nem akarna kizökkenni utána a ritmusból, mert még folytatná, jószerivel csak a szeme mozgott, az vitte kissé oldalra a fejét, ahogy komolyan, szigorúan, méltóságteljes, vagy talán mindössze hatásvadász lassúsággal előbb a társára, aztán még lassabban a talált tárgyát dörzsölgető harmadikra kúszott a tekintete, és végül olyan idegenül, olyan különösen csengő hangon szólalt meg, hogy egy pillanatra a társa megdermedt, úgy érezte, mintha kicserélték volna ezt a fiút mellette, nem is ugyanaz állna ott a közelben félig szoborrá merevedve, ütlegelő vaspálcájával félig a levegőben, mert olyan ércesen csengő férfihang szólalt meg a kamasz helyett, mint a rossz filmekben, mikor a gyereket hirtelen megszállja a gonosz, és onnantól kezdve már nem is a saját hangján beszél. A társa ugyanúgy kérdezte: Mi van, gyökér, beszartál? Mi a faszért álltái meg?

113