Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Akkoriban még fehér voltam; A múzsa torka; Ahogy alszom; Cipők; Zárak, rácsok, hevederek; Csengőfrász; Exkluzív a Celebmagazin életmód-rovatában; Fekete Riviéra; Vészkiárusítás; Munkanaphimnusz; Költészet; 2013. pozitív; Lajos születése; Virtuál; A Nagy Vadász
Zelei Miklós Akkoriban még fehér voltam Santa Monicában az a fekete lány, aki Los Angelesben lakott. Csak az ajtaja volt Santa Monica. Mihelyt beléptem, nem ott voltam. Hamar leterítette a sors. Vele halt meg a Los Angeles-i is. Még megvan a hajuk. Földrészeken át is érzem az illatát. Kiásom. Beletúrok. Beszélni tanítom a dögkeselyűt, hogy legyen, aki szól hozzám: a haladék. Hogy nem kell a halál kivilágított bányaliftjén alászállnom és izzó nyelű csákánnyal jöveszteni a folyékonyan lángoló szénfalat. Külszíni fejtéssel jutottam pokolra. Én öltözöm, ő az ágyon hasal. Lábát térdben behajlítva, talpával sokáig nézi a plafont, amíg megkérdezi: „Az ingeid, ugye, magad veszed?" Az a pálmafa már régóta leselkedett utána. Követte. Éjjel az ablaka alatt várt. Hiába szóltam egy csomószor, hogy eszközöljön ki távoltartási végzést. Amikor a parti behajtón padlógázzal döngetett, a pálma kihasználta az alkalmat és a kanyarban elébe ugrott. Az átömlesztéshez nem volt zsírmentes, eperízű vér. Amikor beleharaptam az ajkába, mindig éreztem, milyen finom. A halál csupán az abortusz korrekciója. Akit nem sikerül rögtön, ahogy azt kell, még az anyjában elintézni. A múzsa torka Olvasztárbakfis. Kohóbaba. Offline vas és acél. A vesztes pillangózás örök dobogósa: fáj a torkom. Nyeléskor jobban. Erőlködöm, rajtam a köhögés, de semmi nem szakad föl. Száraz és kapar, beszélni is alig. És lázam is! Nem mértem, eltört, de érzem. Pedig vettem be Algopyrint. Kettőt. A múzsa nyugdíjban, torokgyuszija dolgozik. Alig bírja a lantot is. A húrok duzzadtak, a hangszertest teljes ívén vörös foltok, málnaszín elváltozás, kiütés, lepedék, rekedt, reszelős rezonancia. Ha pendül a húr, köhögési roha-hhha-hhha- hhha-khm-khm-khm ríkatja. Meddőhányás, salakzene. Az orra is folyik. Éjjel dugul. Hrrrtyög, hrrrtyog, szrrrtyög, szrrrtyog, szív és harsog. Hajnalra beáll, lenyugszik. Orrlyukában megdermed a kunkori szőrszál, a kifújt levegőt rezgésbe hozza ííígy, a belélegzett levegőt úúúgy. Iíígy-úúúgy. Pisze aulosz, beleesne az eső. Iíí-úúú-ííí-úúú világosig. Fuvolázza, hogy nem egyedül vagyok, hogy nem magamra. Fuvoláz, zenél, muzsikál, reggel trombitáz- va kel, ébresztővel két zsebkendőt telifúj. Jóval 1964 előtt született: baby-boomer. Három b, y. Már nincs értéke, csak használati. Költőjének ómega és alfa. Modest proposal, hogy betegsége idejére nyugdíj nuku, hisz nem teljes értékű nyugdíjas. Költőjét mint megihlette, ahogy a Spárral szemben, a rendelőben levegő után kapkod, haldoklik. Az most a közért. A Spár. 70
