Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Akkoriban még fehér voltam; A múzsa torka; Ahogy alszom; Cipők; Zárak, rácsok, hevederek; Csengőfrász; Exkluzív a Celebmagazin életmód-rovatában; Fekete Riviéra; Vészkiárusítás; Munkanaphimnusz; Költészet; 2013. pozitív; Lajos születése; Virtuál; A Nagy Vadász
Ahogy alszom Hány énemet megölték, hányat kikapartak. Nem győztem foganni, megszületni. Magzati létben férfit játszani. A dajkák hangja szép volt, a halálba ahogy beszoktatás. Kezdetben két-három óra csak naponta, aztán kétszer annyi. Gyorsan megtanulom, hogyan tettessem magam halottnak, ha puha léptekkel jön anyám, szagolgat, az arcom nyalogatja. Megtanulom időben, a jövőt hogyan kell halva tölteni. Mindegy ma már. Léttelen és tárgytalan. Egy-kétezer karakter hajnalonta, napkeltementesen. Az alvászavaraim fogom munkára, mint az oroszok a Jenyiszejt, a nagy, rabszállító folyót. Olyan erővel tör rám az ébredés, ahogy a Jenyiszej árad, hajó hajó után, délről északra. Konténerek az emberek, teli álommal, múlt és jelen tudása bennük, értéktelen, eleven rakomány, feltörve, összedúlva. Ehségtartalom, súlya pontosan lemérhető, párás palackokban káprázó szomjúság. A semmi múzsájának jövetele. Arcot, szemet mosok, hideg vizet a csuklómra, tarkómra is, fölfrissítem a fülcimpákat, jövök a szobámba, hogy asztalomhoz ülve bekapcsoljam a Macintosht. Egyre gyakrabban előfordul, hogy amikor benyitok, már ott ülök. Elemér, a suszter újra megnyitott. A rég megszűnt Olimpia mozi alatt fungál a suszteráj. Volt ott egy ehetetlen bár is. Hideg műbort szolgáltak fel, citromszelettel langyos vermutot, amerikai mogyorót kistányéron, a Lenin téesz termelte Pest határában, keletnémet lányok pulóvert csempésztek és önmagukat, de még mindig olcsón lehetett hozzájutni ezekhez a cikkekhez az Olimpia bárban. Újjávarázsolja Elemér a régi lábbelit. Foltoz, szegei, kalapál. Talpal, sarkal, spiccvasat, sarokvasat pótol, tűsarkat hegyez, megvarrja a felsőrész repedéseit, és pont olyanra festi, amilyen a cipő. Nagy mester ebben. Elemér Willem van Gogh! Az ácsorgásban kopik a leggyorsabban a cipő is. Mióta megint nem indulunk sehova, a javítása nagyon megy. Az összes emeleti lakásba betörtek és falig rámolták őket. Egyet kivéve, ahonnan hetekre elutaztak, nyitva felejtve résnyire az ajtót. Ha nem szól, az is. A csöndek hosszan. A csöndek váratlanul. Az ügyeletről a szociológus. Kiriad, ujját a homlokomba dugja: immunrendszerem társadalmilag meg mindenhogyan, rég összeomlás. Kihúzza, visszadugja, könyékig szívembe Zárak, rácsok, hevederek 71
