Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa
lépcsők vezettek az újabb szintekre, Mister Martin előadta, hogy a jütlandi tengeri ütközetben a csatahajó, amelyen fiatalon szolgált, miképpen vette fel a küzdelmet Franz von Hipper admirális flottájának túlerejével, becsalták a hajóikat a csatornába, ahol a katlan formációban felsorakozott angol naszádok jó eséllyel szállhattak szembe a német túlerővel, az mindmáig nem került nyilvánosságra, mondta Mister Martin, hogy a németek támadási tervének titkosított kódját az oroszok megfejtették és eljuttatták az angol főparancsnokságra, a pincér régi ismerősökként szolgálta ki őket, amikor rövid utazás után visszatértek a teraszra, hagyjuk a háborút, Mister Martin, intette le Mister Lawrence, az Első tiszt, a világ békés, az időjárás kedvező, gondolja, hogy így van, mondta némi töprengés után Mister Martin, a japánok Mandzsúriában megtámadták Kínát, messze van ugyan, de amikor Mister Vanderbiltet tájékoztattam, magához kérette Mister Grayt, a bankárját, s utasította bizonyos tranzakciókra a tokiói érdekeltségeinél, úgy tudom, a berlini bankokkal is tárgyalnak. Már Southampton is sok érdekességet tartogatott Kellermann Feri számára. A legmagasabb ház, írta bátyjának, kétemeletes. A legújabb is kétszáz éves. Lehet, hogy túlzók, írta, de ez a benyomásom. A teherautók leginkább gőzhaj- tásúak, füstölnek, mint a lokomotívok. Amikor kikötöttünk, három tengerjáró horgonyzott, holnap befut az Európa, állítólag ez a legnagyobb hajó, amelyik most az óceánt járja. Mister Martin egyik este a hajóbárban a whiskyspoharaik mellett szívesen mesélt a tiszttársairól is. Miért olyan hallgatag a Kapitány? Az a hír járja, hogy néhány élménye közül ez leginkább arra vezethető vissza, hogy amikor tíz esztendővel ezelőtt egy kereskedelmi hajó parancsnoka volt, az afrikai partok mentén szállítottak árut, vámtisztviselők is utaztak a hajón, mondta Mister Martin, feltűnt egy francia hadihajó, ágyúzni kezdte a part menti viskókat, válasz nem érkezett, siralmas bohózatnak tűnt az egész, Mister Haignek azt mondták, hogy bizonyára a bennszülöttek táborát lövik, aztán amikor az áruk kirakodásakor partra szálltak, egy néma ligetben fekete alakok gubbasztottak a földön, arcukon kín, lemondás, haldokoltak, nem a lövedékek ütötte sebektől, hanem attól, hogy túlhajszolták őket, már elveszítették a munkaképességüket, Mister Haig egyszer elmesélte nekem a látványt, mondta Mister Martin a hajóbárban Kellermann Ferinek, fekete csontvázak, az egyik ott halt meg Mister Haig szeme láttára, azóta ilyen hallgatag, habár az a hír is járta, hogy amikor már az Alva parancsnoka volt, Florida felé hajózva a Madame megkérte Mister Vanderbiltet, aki a Madame legkülönösebb kéréseit is teljesítette, egyszer például az egyik földközi-tengeri kikötőből repült helikopterrel Párizsba a legújabb márkájú kölniért, szóval a Madame-nak az volt a kívánsága, hogy hajózzanak el a Bermuda-háromszögbe, mert kíváncsi volt, legenda-e vagy valóság, hogy a tenger elnyeli ott a hajókat, azt mesélték, mondta Mister Martin, hogy Mister Haig szótlanul tisztelgett, maga lépett a kormányhoz, a Bermuda-háromszögtől biztonságos távolságban vezette el az Alvát, a Madame persze ezt nem tudhatta, Mister Haig nyakába ugrott, viháncolt, Mister Haig átadta a hajóparancsnokságot, Mister Lawrence-nek, elvonult a kabinjába, két napig nem jött elő, ha érdekli, Doktor úr, mondta Mister Martin a whiskyspoharát kiürítve, beavathatom más történeteinkbe is. 48
