Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa

A Madame igéző asszony volt. Harmincöt év körüli. Nem feltűnő szépség. Külön-külön volt rajta vonzó a kékeszöld szeme, az ívelt szája. Ásítás közben is ügyelt rá, hogy a fogai szabálytalansága ne legyen látható. A tekintete kihívó volt, ám amikor a hatást tapasztalta a mosolyában, máris némi gúnnyal hűtötte le a lehetőségeket kutató pillantásokat. Többnyire bokáig érő szoknyákban járt, a varrónők mestermunkájának köszönhetően feszültek a fenekén.

Mister Martin a fedélzeti sétákat is kedvelte. Többnyire alkonyatkor. A tenger nyugodt volt. Két világban élek, mondta a tat korlátjának támaszkodva Kellermann Ferinek. Az éterben meg, felnevetett, nem a földön, hanem, mutatott körül, a vízen. Néhány napja vettem a híreket, hogy a németek első új csatahajója, a Deutschland kiúszott a kiéli csatornából a tengerre. Kellermann Feri megemlítette, hogy a Deutschlandról még Kidben hallott. Akkor, Doktorom, magának beszélhetek az újabb hírekről, habár Mister Vanderbilt felkért, hogy csak neki jelentsek, feltételezem, hogy nem terjeszti, Doktor úr, szóval ha nem lenne megdöbbentő, azt mondanám, komikus, ahogy a németek nagy része vágyódik az erős kezű vezér után. Bármit mond, hisznek neki. Elindult a fegyverkezés, persze a német adók koncertekről, színházi előadásokról, kiállításokról adnak hírt. A művészi élmények csodálata, úgy tűnik, nincs ellentétben azzal, hogy közben atrocitások, fáklyafényes felvonulások, indulók, elkaptam egy hírt, miszerint meghirdették, hogy csorogjon csak a zsidók vére, a mi családunk református, szólt ekkor közbe Kellermann Feri, bár a sógornőm zsidó, Németországban él, kérdezte Mister Martin, nem, nem, Hollandiában, Amszterdamban, az jó hely, biztonságos, mondta Mister Martin, de higgye el, Doktorom, a legszabadabb a tenger, a legjobb hely az Alva, megyek, veszem az újabb adásokat.

Southamptonban Mister Vanderbilt szabóságának főnöke, aki az új egyenruhákhoz mértéket vett, úgy mozgott, mintha divatbemutatón szerepelne. Fehér pettyes sötétkék ingének kivágásába ezüstszínű selyemkendőt bújtatott, tánclépésekkel járta körül a kiállítóterem méretű műhelyben, nyakában mérőszalaggal, a tiszteket.

A sarokban a karosszékek között elhelyezett kerek asztalon sorakozó legújabb francia divatlapokat hosszan tanulmányozta. A tölgyfa ajtón nem volt névtábla, nevét, címét csak a legfelsőbb körökhöz tartozó megrendelői ismerték.

Együtt hajoltak a Madame-mal a divatlapok fölé. A Madame már régen határozott, ezt a főnök is tudta, de úgy tett, mintha maga is azokat a modelleket tartaná kiválasztásra alkalmasnak, amelyekre a Madame rámutatott.

A teremből nyíló műhelyben dolgoztak a varrónők. Már az első próbán is tökéletesen simultak az uniformisok. Díszes dobozokban boyok szállították az Alvára. Vigóban öltötték fel először. Az Alva körül itt nem voltak ajánlatokkal érkező üzletemberek, ügynökök, Kellermann Feri Southamptonban megszámolta, huszonhárom motoros érkezett, hajókötelet, vitorlavásznat, benzint, ékszereket, szappant, iránytűt, szalmakalapot, illatszert, borotvapengét, borokat, pálinkát, gyümölcsöt, zöldséget, teniszütőt, női fehérneműt, sózott húst kínáltak, friss áruval rakottan ért az Alva Vigóba.

49