Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

Lábaik gyengék - gondolta Frieder, mert a cinkékkel, verebekkel ellentétben szinte nem is látott át hasuk fehér tollazata alatt. Nem álltak. Valójában guggoltak, s megfigyelte a körtefa száraz ágán üldögélőkön, hogy fűszálvékony lábujjaikat úgy mozgatják kapaszkodás közben, mintha a gally furulya lenne, s a fecskezenekar hangjai a befogott és megnyitott, láthatatlan lyukakból szállnának az égre.

Ott csiviteltek gyermekkora egén is, de Frieder tudta, hogy akkor figyelte meg őket először jobban, s ez nem padlásléte alatt történt, amikor a visszavonuló SS fél századot, amelybe beosztották, vadászgépek támadták.

FFanyatt feküdt az útszéli árok bokrai között, valójában nem tudott félni. Inkább csodálkozott, mert ilyen közelről még nem látott soha repülőt. Nem zavartatva magukat a gépek fülsiketítő zúgásától, a fedélzeti gépfegyverek ropogásától, fecskerajok gyülekeztek a közeli falu fölött. Magasba emelkedtek, aztán a mező felett szinte súrolták a földet. Arra gondolt, hogy a Wáchter-ház eresze alól is éppen így útnak indultak már. Akkor még nem sejtette, hogy a fecskék után a falu is megindul, hogy sohase térjenek vissza oda, ahol megszülettek.

Honvágya volt, s nem a félelem miatt csorogtak végig a könnyek az arcán.

Figyelte, hogy az útnak induló fecskék éles fordulókkal kerülik el a zuhanva, a katonákat géppuskatűzzel támadó gépeket. Mintha felmértek volna sebességet, pontos távolságot, s felhőnyi rajukból, a támadás óráknak tűnő percei alatt, egyetlen madarat sem találtak el a záporozó golyók, pedig ott röpködtek az alacsonyan húzó vadászgépek között, s ez az élmény, s az, hogy az igarkai fogolytábor közelében, a vízmosásos partba vájt fészkekből kirepülve is láthatta őket, talán azonosította benne a fecskék közösségi létformáját azzal az egyetlennel, amelyet felnőtté válása közben megtapasztalt.

Makulátlan fekete-fehér egyenruhájú hadsereget látott a fecskékben, amelyek egyenként személyiségek ugyan, de a láthatatlan parancsnokuk által megkövetelt kollektív fegyelem miatt a legtökéletesebb légi köteléket képezték.

Egy fürdés, borotválkozás utáni aszályos nyári napon (literes üvegekben adta fel neki Frabábi a hűsítő zuhanyozáshoz a kútvizet), s amikor, hogy fel ne fedezzék, nem lehetett leönteni a padlásról az esőcsatornába a fürdővizét, eszébe jutott gyermekkora szappanbuborék-eregetése, s egy szalmaszállal, a félretolt cserép nyílásán keresztül, elkezdte évekig tartó játékát.

Eleinte csak egyszerű buborékok szálltak a felhevült cserepek fölött, de aztán mestere lett, technikát fejlesztett, s egész gömbszerelvényeket tudott indítani. Színekkel is kísérletezett, de málnával, fekete ribizlivel színezett szappanos vize nem hozta azt az eredményt, amit várt, s beletörődött abba, hogy Isten egyformán szivárványosra teremtett minden szállni képes buborékot.

Unalomból, talán gyermekkora hangulatainak felidézése miatt, fújta az első gömböket, de felfedezte, hogy azok, amelyek nem esnek le rögtön a cserepekre, s továbbszállnak a szomszéd udvar felé, felbőszítik a fecskeszülőket, s mint hajdan a vadászpilóták, ezek is éles fordulókkal, zuhanva támadják a betolakodókat.

Frieder egy hosszú náddal irányítani, gyorsítani tudta a szivárvány osan csillogó gömböket úgy, hogy a bal kezében fogta a szalmát, s ha már felhőnyi buborék lebegett a háztető fölött, a jobb kezében tartott nádba nagyot fújva a cserepektől elirányította, s a fecskeharc eszközeivé tette őket.

38