Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Puskás Anikó: Kötelezők újratöltve: Bánk bán – junior –

Hevesi végül kétszer is megrendezte a darabot, az első bemutatót 1916. január

1-jén tartották (Bánk bán szerepében Kürti József, később Ódry Árpád és Bakó László, Gertrudiséban pedig Jászai Marival), majd a másodikat 1930. április 24-én.

Az első rendezésről Szász Károly írt részletes, ám elmarasztaló kritikát. Sebestyén Károly, valamint a Pesti Napló Sz. Gy. monogramos kritikusa is megállapította, „a rendezés legnagyobb nehézsége: két színjátszó stílus egybehangolása volt"? Kállay Miklós a gyors, és emiatt néha érthetetlen szövegmondást kifogásolta, valamint a szereplők - saját egyéniségük szerinti - hol patetikus, hol naturalisztikus játékát.

II. Közvagyonból közpréda?

A kritikákból tanulva a Nemzeti Színház igazgatója másodszor is színre vitte a Bánk bánt Ez a rendezés nagy vitát robbantott ki kulturális körökben, de éppen ilyen konstruktív mozgolódás volt a cél: Hevesi ugyanis a darab újbóli színrevitele előtt, 1928. október 21-én, napilapok hasábjain kérte ki kritikusok véleményét újszerű terveivel kapcsolatban. Egy két nappal korábbi, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjéhez írott levelében leszögezi, nem kíván változtatni a Bánk bánon, mindössze az eddigi húzásoktól eltérőeket kíván végrehajtani és jeleneteket csoportosít át. Ez az addig megszokottaktól eltérő módú rendezés (jelentős szöveghúzások, jellemek megváltoztatása, jelenetek összevonása-kihagyása) végül nem kis indulatokat váltott ki. Császár Elemér egyetemi tanár szerint Hevesinek előbb meg kellene jelentetnie az átdolgozást, hogy a hozzáértők utána mondhassanak véleményt róla. Négyessy László is határozottan tiltakozott Hevesi terve ellen, mondván, „ha ma az egyik igazgató átalakítja Bánk jellemét, holnap egy másiknak eszébe jut átalakítani Gertrudisét, egy harmadiknak Melindáét. Hol lesz itt megállás? A Bánk bán nem közvagyon lesz, hanem közpréda. "3 4 5

Kecskemét városa tiltakozásra szólította fel az ország törvényhatóságait, és még az Országgyűlésben is elhangzott egy indulatos interpelláció - úgy látszik, nem csak ma vált ki indulatokat egy szokatlan műértelmezés. „Inkább maradjon Katona József remeke továbbra is előadatlanul, legyen az csak a csendes magyar, szomorú hajlékok lakosainak, a magyar intellektueleknek imádságos könyve, inkább magukban búsongjanak, lelkesedjenek és épüljenek annak örök érvényű tanításain, de a nemzeti első színpadára ezt megváltoztatott alakban hozni, azt hiszem, merénylet volna a magyar nemzet élő lelkiismerete ellen. "D

Pontosan nem lehet tudni, hogy ez a második rendezés mennyiben valósította meg Hevesi eredeti terveit - a támadások hatására engedett-e belőle -, a rendezői példányából azonban nyomon követhető, milyen változtatásokat vitt véghez. A korábbi előadásoktól eltérően elhagyta az I. felvonás Előversengését, az első, amúgy értelmezésben nagyon is fontos Ottó-Biberach-jelenetet: „Ah Biberach! Örvendj! Bizonnyal az / enyim fog ő - az a szemérmes angyal - / enyim fog ő lenni... "6

Hevesi rendezése leginkább a színváltoztatásokat érintette, az eredeti II. felvonást az I.-be vonta, Il.-ként játszatta az eredeti III. és IV. szakaszt, az utolsó felvonásra pedig mindössze az V. szakasz maradt, az is erős húzásokkal. Az utolsó rész pontos szövegét azonban sajnos nem ismerjük, a rendezői példányból ugyanis hiányzik ez a részlet. Hevesi az addigi Bánk bán-előadások legrövidebbikét hozta létre, a mű teljes szövegének mintegy

3 Orosz László: A Bánk bán értelmezéseinek története, Krónika Nova Kiadó, Budapest, 1999, p. 63.

4 Uo., p. 62.

5 Uo., p. 62.

6 Katona József: Bánk bán, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980, p. 13.

86