Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

is és diktatórikus is, különösen a szerelemben. A politikus, ha az is, a gyengeségét, gyöngédségét, pláne a bizonytalanságát ki nem mutathatja, és pláne nem a kételyeit.- Maga a költészet erről szól. Az állandó kérdésről, az állandó feleletről, a sohasem kielégítő kérdésről, a sohasem kielégítő válaszról. A költő kérdez és felel, még akkor is, ha a vers nem így épül föl. A költő állandó vergődésben él. A politika is ilyen, de az csak a felszín. A felszínes kétely végigkíséri a politikát is, az engem nem érdekel. A politikát hivatásszerűen művelő ember, a politikát mesterségként művelő ember keresi a legjobb eszközöket a közvélemény manipulálására, és a kételyei mindig abból adódnak, hogy megtalálta-e, s ha nem elég jól manipulál, nem fogja-e elveszíteni a támogatást. Erről is szól a politika, amit én műveltem, ezt is tudom, ezt is ismerem, de ez mellékes. Azokról az eszközökről beszélek, amelyeket kifelé nem mutathatsz, amelyeket nem fedhetsz fel. De ennél fontosabbak azok a kételyek, amelyeket kifelé szintén nem szabad mutatni.

Ha valaki bennem akarja megtalálni a politikusnak valamiféle prototípusát, tévedni fog. Mert az általam művelt politika, akárhogy tesszük-vesszük, jellegzetesen etnikai képviselet, annak minden hátrányával és előnyével, minden nyűgével, minden nyomorúságával. Állandó kételyeim voltak, ez így van. Magában a választott útban is gyakran kételkedtem. Ezekre a kételyekre azért sokszor utaltam nyilvánosan is, de meg is válaszoltam, hogy nem látok jobb eszközöket. Alapjában véve az egésszel kapcsolatosan voltak dilemmáim. Vagyis, hogy a Romániában, a román parlamentben, a román kormányban tudunk-e elérni megfelelő eredményeket, vagy egyszerűen csak elfedjük a bajt, ahogy a költő mondja. Én ezt mindig megkérdeztem és megválaszoltam, és mindig továbbléptem. A válaszom az, hogy nincsen más út, nincsen más eszköz, mert a tapasztalatok ezt mutatták, az elért eredmények ezt mutatták. Ezzel kapcsolatban folyamatosan dilemmáim voltak, miközben kifelé erőt, önbizalmat és határozottságot kellett mutatni. És ezt, azt hiszem, fel is tudtam mutatni folyamatosan. Ezt a helyzetet én is megszenvedtem, ahogy mások is megszenvedték. Nem is a kritikával volt bajom, nem azzal, hogy támadtak, hogy időnként bíráltak azért, hogy ott vagyunk Bukarestben, hogy ott vagyunk a román kormányban, és miért vagyunk ott. A riválisaink mindig föltették a kérdéseket, de az alternatívát sohasem fogalmazták meg. Kétségeim voltak, de meggyőződésem, hogy lényegesen többet értünk el belülről, mintha kívül maradunk a román parlamenten, ha kívül maradunk a román kormányon.-Ha a politikus gyengeséget mutat, vége. Ha a költő mutat gyengeséget, az nyitottság, őszinteség, amivel megérinti, maga mellé szólíthatja az olvasóit. A költő képes meghatározni egy kor, egy ember érzelmi világát, sokszor az ember gyengeségével, az ember kiszolgáltatottságával, azzal, hogy kiadja magát mindenestül. Nem érzed-e, nem érezted-e, hogy amikor benned ez a kettő együtt volt, költőként kiadod magad, de a politikustól nem ezt várják az emberek. Nem érezted soha, hogy a költő őszinte kitárulkozása kiszolgáltat? Nem kellett tartanod attól, hogy a költő gyöngédsége, olykor gyengesége miatt a politikust is gyengének tartják? A költő ott van, mindenki számára kiterítve...- Ez is lehetett az oka annak, hogy sokáig nem írtam, amikor politizáltam.

Sütő Andrással 1989 előtt voltak irodalmi vitáim. Beszélgetéseink során kiderült, hogy nem ugyanaz az irodalomeszményünk. Ennek ellenére azt gondolom, hogy néhány drámája fontos.

— De ahhoz kellett egy Harag.

— Akkor is, azok érvényes művek. És a prózájának is egy része. Igazán közeli viszonyba a politika által kerültünk, azt is mondhatnám, hogy baráti viszonyba. Mindvégig támogatólag követte azt, amit a politikában tettem.

78