Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

- Gyerekkorodban kezdtél el verset írni, ebből az iskolában előnyeid is származtak, középpontba sikerült kerülnöd azzal, hogy kreatív gyerekként egy közösségben megnyilvánulsz.- Még nem voltam iskolás, öt-hat éves lehettem, amikor egy-két kis ritmust összekalapáltam, el is mondtam, szerepeltem vele a család előtt. Amikor már én magam is megtanultam írni, még iskolába menés előtt valamivel, papírra vetettem a verseimet, és ez végigkísérte az iskolai éveket. Tíz-tizenkét évesen gyereklapoknak küldtem el, meg is jelentek. Kamaszként pedig a helyi lapokban közöltem, a Brassóban megjelenő, regionális Új Időben például. Tizennégy-tizenöt éves lehettem. Attól kezdődően országos ifjúsági lapokban, tizenegyedikes koromban pedig már az Igaz Szóban is megjelentem. 1968-ban induló költőként mutattak be a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörben, ekkor tizenhét éves voltam. A Megyei Tükörnél erős, tehetséges fiatal gárda gyűlt össze, Farkas Árpád, Magyari Lajos, Czegő Zoltán, Tömöry Péter, később Csiki László. Dali Sándor volt a főszerkesztő. Odafigyeltek, megkerestek Kézdivásárhelyen. Vári Attila is ott dolgozott egy ideig. Ok jóval idősebbek voltak nálam, felnéztem rájuk, persze. Negyvenhárom, negyvennégy, negyvenötben született generáció volt ez. Az antológiájuk, a Vitorla-ének '67-ben jelenik meg. Bár szerepel benne, Bállá Zsófia nem sorolható hozzájuk, ő inkább a mi nemzedékünk.- Honnan tudtad, hogy ha megírsz egy verset, el is küldheted, esetleg megjelenhet?- Előfizetők voltunk, vagy megvásároltam a gyereklapokat. A Napsugár legelső számára emlékszem is, még iskolás sem voltam. Édesanyámtól kaptam ezekre pénzt. Nekem magától értetődő utólag is, hogy megpróbáltam megjelentetni, amit megírtam. Ezt a szándékomat szentesítette az a pillanat, amikor 1968-ban a Megyei Tükörben és az Igaz Szóban szinte egyszerre jelentek meg a verseim. Az Igaz Szónak Székely János volt a versszerkesztője. Tizenegyedik osztályos voltam. Az elfogadásnak ezek voltak a legfontosabb pillanatai.- Nemcsak az önkifejezés igénye lehetett erős benned, hanem a megmutatkozás, a bejelentkezés ereje is. Egy kiskorú gyerekben honnan van ez az erő, ez az igény, ez az elszánás? Az ember ebben a korban inkább szemérmesen eltitkolja, hogy verset ír, még a szülei előtt is. Benned az, hogy nagyobb nyilvánosság, közönség előtt is megnyilvánulj, a kitárulkozási vágy, tart azóta is.- A szereplési vágyat, amit Ady úgy fogalmaz, hogy „szeretném magam megmutatni", nem kell letagadnom. Ha a pályámra visszatekintek, nem is tudnám. Annak ellenére, hogy eredetileg nem tartottam magamat túlságosan kommunikatív embernek. Egy időben voltak bennem gátlások, amikor a nyilvánosság előtt meg kellett szólalnom. Lehet, hogy tévképzet volt, ami elmúlt. A nyilvános szereplést is meg lehet tanulni. A politika feladat volt számomra, ami rákényszerített, hogy sok mindent megtanuljak, például azt is, hogy szabadon beszédet mondjak. Segíti az embert, ha tudatosítja magában, hogy egy jó értelemben vett szerepnek tesz eleget. Nem eljátszik egy szerepet, hanem eleget tesz egy elvárásnak.

Huszonnégy évesen voltam katona, saját magamon is megfigyeltem: magadra veszel egy egyenruhát, már nem te vagy. Másképpen szólalsz meg, ha egy testületnek a képviselője vagy. A politika is valami ilyesmi, láthatatlanul rajtad van egy egyenruha. Az egyik kényszerűen ránk húzott, a másik meg vállalt egyenruha. Egy láthatatlan egyenruhában hamar elmúlnak az embernek a gátlásai, leomlanak a gátak, és a szereplés szempontjából másképpen jelensz meg, mint azelőtt, mint anélkül. Nem szívesen szólaltam meg azelőtt, nem szívesen mondtam beszédet. Persze képesség is kell hozzá. De kell tudni félretenni az aggályokat, a félelmeket. Gyakran féltem, hogy rosszul fogalmazok. Ha szabadon beszélek, nem biztos, hogy tudok frappáns is lenni, és még a nevetségessé válástól is tart az ember. Ha magadra húzod azt a láthatatlan egyenruhát, elmúlik a bizonytalanság.

Honnan jöhet ez a megszólalási vágy, a szereplési vágy? Hozza magával az ember a családból. Apám falusi földműves család gyermekeként elsőgenerációs, megbecsült értel74