Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József
miségivé lett Kézdivásárhelyen. Benne is megvolt az ambíció, hogy valami módon több legyen, mint ahonnan jött. Ha egyáltalán érdemes ilyen hierarchiákat felállítani. Benne is volt szereplési vágy, megírt egy-egy cikket mezőgazdasági szaklapoknak. Anyámban volt nagyobb az ambíció, de azt a házassága elfojtotta. Otthon ült, háziasszonykodott, a családdal foglalkozott, és minden bizonnyal átplántálta belém az álmait. Ezeknek a családoknak a kulturális háttere nagyon érdekes. Mármint a falusi székely családoké. Nagyanyám nagyon sok Jókait végigolvasott. Nem hiszem, hogy Mikszáthot is. Nem a férfiak olvastak, de a falusi asszonyok fejében ott voltak az olvasmányélmények lánykorukból. Később nem hiszem, hogy lett volna alkalmuk rá, de megmaradtak a szimbolikus olvasmányok, mint A Székelyföld leírása, az Orbán Balázsé. Nem volt meg minden családban, kölcsön lehetett kérni, lehetett tudni, kinek van meg. A kommunista rendszerben tiltva volt, szerepelhetett is egy feketelistán, hát nem verték nagydobra, de lehetett tudni, hogy melyik házban van meg. Nem feltétlenül az az alkotó, aki könnyen kommunikál vagy könnyen illeszkedik. Akár a zene vagy a festés, az írás is kitörési lehetőség egy belső, zárt világból.- Mind a költői, mind a politikusi életforma teljes embert követel. Hogy lehet a kettőt együtt, egyszerre, párhuzamosan, a te értékrended, önmagaddal szemben támasztott elvárásod szerint művelni? Egyikben sem adod alább, szürkeségre képtelen vagy. Vagy teljesen adod magad vagy sehogy. Teljesen odateszed magad az ügyek mellé, költőként pedig szintén a nehezebb utakat választod. Mivel jár ez?- Kis gyerekkoromtól kezdve költő szerettem volna lenni. Meg is fogalmaztam magamnak, most is elismerem. Kedvenc költőim nem voltak, de mint követendő magatartás Petőfitől Ady Endréig, Arany Jánostól József Attiláig - különféle életminták ezek - nekem mind-mind példáim voltak. Ilyenné kellene lenni. Az övékéhez hasonló értékű elismertségre vágytam, ilyen jelentőségű műveket kellene papírra vetni. Az égvilágon mindent elolvastam, mint minden sokat olvasó gyerek. Elsősorban nem verseket, de azt is. A kalandregények, a tudományos-fantasztikus művek, az útleírások, a történelem, de még a politikai életrajzok is lekötötték az érdeklődésemet. Viszont nekem is furcsa, hogy bár érdekelt a történelem, gyerekként soha nem volt számomra követendő, őszintén megmondom, sem Kossuth Lajos, sem Széchenyi, sem Deák Ferenc életpályája. Olvastam róluk, ismertem őket, és nem vonzott. Izgalmasabbak voltak az útleírások főhősei, Amerika felfedezői, a föld körüli hajósok, ezek az emberek jobban érdekeltek, mint a királyok, fejedelmek, hadvezérek, az államfők sem érdekeltek. A költői pályák, a költői szerepek, azok igen. Ma már zseniális költőnek vélem Petőfit, zseninek, de gyerekkoromban nem szerettem. Gyerekkoromban csak Arany Jánost tartottam igazán költőnek, Petőfit nem. Kamaszkoromban József Attila nekem is a fejemben volt éjjel-nappal. Politika és költészet. Feladat, felelősség. A politika is az önmegvalósítás egyik formája. A költészet művelése is az. Ha a politikában megtalálod az utakat-módokat az önkifejezésre, és az eszközeid is megvannak hozzá, azt fogod választani. Mellette minden más elsorvad, például a költészet is. Nálam ez történt egy ideig. Vannak bizonyos képességeim, mint mindenkinek, ezek alkalmassá tettek, hogy bizonyos színvonalon műveljem az irodalmat, de alkalmassá tettek arra is, hogy egy egészen más önmegvalósítási lehetőséget válasszak, ez lett a politika. Amíg teljesen fölszippantott a politika, nem éreztem szükségét annak, hogy verset írjak. Utolsó versemet 1995-ben írtam. Erősen politikai töltetű vers, de érvényes szöveg, a címe: Interetnikus párbeszéd és az amerikás élményről szól. Utána 2005-ig tíz esztendőn át verset nem vetettem papírra. És ez nyugtalanított! 2003-ban, 2004-ben megpróbáltam egyszer-kétszer, de nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Nagyon megijedtem. Az ember a saját szövegéről is tudja, hogy 75
