Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Szigeti Csaba: W+10, avagy Weöres Sándor Finaléjának költészettörténeti elhelyezése

aleatórikus zenéről, de aleatórikus irodalomról is beszéltek (például Max Bense stuttgarti csoportja esetében). Egyébként e szavak máig kísértenek a kritikai reflexiókban.

Ennek tudatában kell megkezdenünk némi gondolattörténeti utazást, visz- sza az időben. A számunkra önként adódó évszám 1964, mert ez a Tűzkút kötet megjelenésének éve, vagyis a Kilencedik szimfónia, s benne a Finale megjelenési éve. A Kilencedik szimfónia keletkezésének idejéről csak annyit tudhatni, ameny- nyit az Egybegyűjtött írások „Betűrendes mutató"-ja közöl. A mi esetünkben a mikrociklusról ezt olvashatjuk: „(1955-60)". Fontos számomra a kettős megjelenés két helye. Ismeretes, hogy a verseskötet kéziratát a Szépirodalmi Könyvkiadó visszadobta, s ezt követően a kötet anyagát Weöres kivitte Párizsba, ahol a párizsi Magyar Műhely rendkívüli gyorsasággal megjelentette. Ezt követte az immáron presztízskérdéssé vált budapesti kiadás. Valamint az is ismeretes, hogy a párizsi Magyar Műhely az 1960-as években Magyarországon margóra szorított szerzőknek szentelt számot, így Kassák Lajosnak, Füst Milánnak, Szentkuthy Miklósnak és Weöres Sándornak is. Az 1962-ben indult párizsi Magyar Műhely gárdája, mint avant gárda, a hasonló francia törekvésekre igen erősen figyelt.

1964. Ennek az évnek a legelején, január 29-én Raymond Queneau előadást tartott „J. Favard úr Kvantitatív Nyelvészeti Szemináriumán" a lehetséges irodalomról, egy csoport munkálatairól. Ekkor a csoport még mindössze 10 tagot számlált és 5 külföldi rezidense volt. A Lehetséges Irodalom Műhelyei 1960. november 24-én alakult meg a „Vrai Gascon" nevű vendéglő asztalánál Párizsban, két alapítóval az élen, Raymond Queneau-val és Francois Le Lionnais-vel. A társaság önelnevezése ez év december 19-éig még Sélitex volt, a Séminaire de Littérature Expérimentale rövidítése, és az önelnevezésben - „Kísérleti Irodalmi Szeminárium" - föltűnő a 'szeminárium' szó skolasztikus (iskolás) jellege, valamint az 'experimentális' jelző. A 'kísérleti' jelzőt váltotta fel nagyon gyorsan az

o-li-po mozaikszóban (ouvroir de littérature potentielle, a lehetséges irodalom műhelyei) a 'potenciális' ('lehetséges') jelző. 1961. január 13-án már megszületett a mozaikszó ma is elevenen élő alakja: az Oulipo.3

Az Oulipo a kezdetektől célul tűzte ki maga elé, hogy a szövegalkotás munkálatát rendszeressé és tudományossá tegye, vagyis találjon ki olyan megkötéseket (contrainte-eket), amelyek a szöveg létrehozása során működésbe léptetendők. Kezdetben megkülönböztettek kétféle munkálatot (ez még az ún. kisipari korszakban történt): az Anaoulipizmust és a Szintoulipizmust, „/.../ aszerint, hogy a kutatás az Analízis vagy a Szintézis felé fordul-e. Az analitikus irány a múlt művein munkálkodik, hogy itt keressen olyan lehetségességeket, melyek gyakran túllépnek azon, amit a szerzők egyáltalán sejtettek. "4 Vagyis elővettek valami régebbi és régebbről létező szöveget (ők nem Rákosi Viktor regényét,

3 Az Oulipóról magyarul egy könyv áll rendelkezésünkre e sorok szerzőjétől: Mint egy elefánt, Az OuLiPo formamüvészetéről. Kijárat Kiadó, Budapest, 2004.

4 Paul Foumel: Clefs pour la littérature potentielle (Kulcsok a lehetséges irodalomhoz). Denoél, Paris, 1972, 1. fej. Egyébként ez a könyvecske alig későbbi párdarabja a következőnek: Roy Launoir: Clefs pour la Pataphysique (Kulcsok a Patafizikához), Seghers, Paris, 1969. A „kulcsok" (latinul claves) a kora újkor egyik értekező műfaja volt.

36