Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse

gondoltam, hogy a jövő és a múlt is benne van, hanem csak úgy, hogy csak jelen van. Az idő a jelennek egy végtelen tömbje, amin belül a lények megjelennek, mozognak, kihalnak belőle, de sose volt múlt és sose lesz jövő."7

Az Orbis pictus keletkezése

Az Orbis pictus versei szintén a végtelen és változatlan idő, valamint a világmindenség horizontjából mutatják meg a létezőket, a mikrokozmoszt a makro- kozmoszban („így lettem méhben föld-fia, fogoly”) és az univerzálisát az egyediben („mogyoróhéjban úszik a világ").8 A 100 versből álló ciklus címének a jelentése ('a világ képekben') szintén jelzi a törekvést, hogy gazdag kép világon keresztül megmutassa a világot, amelynek léte meghaladja az egyéni létezést.

Ezek a versek A hallgatás tornya (1956) című kötetben jelentek meg, és e kötet címe - amelynek Fülep Lajos a szerzője9 - szintén túlmutat azon az értelmezési lehetőségen, hogy Weöres Sándor 1947 után, vagyis A fogak tornáca és a Testtelen nyáj című kötetek megjelenését követően nyolc esztendőn át hallgatásra volt ítélve, valamint - a Bóbita és a Csalóka Péter című gyerekkiadványoktól eltekintve - nem jelenhetett meg kötete. A 'hallgatás tornya' kifejezés ugyanis egy párszi temető nevére is utal, amelyről Weöres Sándor 1937-ben a következőket jegyezte le indiai útinaplójába:

„Miután késő délután volt, sürgősen fogadtunk egy nyitott konflist, hogy idejében kiérjünk még a Hallgatás tornyához, amilyen komorságában s elrettentő barbárságában valóban csak egy van az egész világon. Pedig a hely, ahol a Hallgatás tornya áll, Bombaynek, de talán a világnak is egyik legszebb helye: egy messze elnyúlt, gazdag villákkal s felejthetetlenfüggőkertekkel teleszórt domb, melynek egyik legmeredekebb pontján áll a borzalom helye: a párszi temető."(...) „Hogy temetkezési szokásukban hogyan jutottak el ehhez az egyedül álló, kegyetlen és kegyeletien módhoz, aránylag könnyen magyarázható. A párszik szerint a fold is és a tűz is szent elem, amit olyan tisztátalan valami, mint a holttest, nem érinthet s ezért a hullákat a dögkeselyűk zsákmányának teszik ki, hadd végezzék el azok, amit Európában a fold, Indiában a tűz szokott."10

A kötet címét ez a leírás a temetetlen halottak, a temető és a halál kontextusába helyezi, ami burkolt utalást jelenthet a kötet megjelenési évében kitört forradalom áldozataira, az azonban bizonyos, hogy a kötetben lévő és az ötvenes években keletkezett versek gyakori témája a halál, így az Orbis pictus versei közül több is erre a tematikára épül.

Kenyeres Zoltán a Tündérsíp című monográfiában kifejtette, hogy Weöres Sándor nem távolságtartó, hűvösen filozofáló költészeteszményt alakított ki, hanem fontosnak tartotta az érzelemkifejezést és az érzékelés ábrázolásának nem reflexív formáit. A reflektált tudat kiküszöbölését háromféleképpen kísé7 Uo, 62.

8 Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások 1-3. Budapest, Argumentum Kiadó, 2003. 185., 187.

9 Bata Imre: Utószó. In: Weöres, Egybegyűjtött írások 3. 656.

10 Weöres Sándor-Nyisztor Zoltán: A keleti út. Párhuzamos útinaplók. Összeállította, a szöveget gondozta és az utószót írta Steigert Ágota. Budapest, Terebess Kiadó, 1998. 47., 51.

18