Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Dávid Gyula: Az Erdélyi Helikon a negyvenes években
2004). Magam az alábbiakban csupán az időszak folyóiratszámainak fellapozására és néhány mozzanat kiemelésére vállalkozom. Az Erdélyi Helikont az 1940-1944-es időszakban is változatlanul Bánffy Miklós jegyzi főszerkesztőként, felelős szerkesztőként pedig Kós Károly, de tényleges szerkesztője Kovács László, belső munkatársa pedig már 1934-től Kiss Jenő. 1940-ben is - mint hagyományosan indulása óta - évi tíz számmal jelentkezik, a nyári hónapok kihagyásával, amiből a magyar adminisztráció Észak-Erdélyben való meghonosítása után hamarosan gondok is támadnak. A Bécsi Döntést követő első szám, az októberi, az élén olvasható, 1940. szeptember 1-jei keltezésű vezető cikke szerint még a nyári szünet előtt készen volt, abban tehát csak ez az egyetlen írás tükrözi (a fő laptest előtt I-II-vel oldalszámozva) a változást. Szerzője a szerkesztői koncepció egyetlen változását jelzi benne, a Dél-Erdélyben maradott írótársakra utalva: „Elsőgondolatunk - írja minden bizonnyal Kovács László - nekik szól. Egy hosszú, hosszú harc után szakadtak el tőlünk... Két évtizeden át együtt éltünk, visszavonulva belsőerődeink mögé. Most gyönyörű katakomba-életünkből kilépve, az ottani fényben minden gondolatunk minden magyaré előtt elsősorban az övék. /.../ Mi az örömben könnyebben eltávolodhatunk, mint ők, a drága testvérek, ott túl az új határon. Örömben, búban vigyázzunk hát egymásra közösen, s különböző parancsainkkal menjünk csak tovább a közös cél felé." A lapszámban Kemény János és Kótay Pál novellával, Reményik Sándor és Derzsi Sándor verssel, Szemlér Ferenc első világháborús angol mártírköltők verseinek fordításával, Vita Zsigmond egy Bethlen Miklós-esszével szerepel; Mól tér Károly Tompa László Hol vagy, ember? című kötetéről, Szemlér Karácsony Benő Utazás a Szürke Folyón című regényéről közöl kritikát, Kovács László Reményikről tanulmányt. A „Könyvek és írók" rovatban Szemlér és Radnóti Miklós új köteteiről, Vas István Villon-fordításáról, az új Babits-műfordításkötetről és Köves Miklós Hat nap és a hetedik című regényéről Kovács László, Lőrinczi László, Molter Károly és Szemlér Ferenc ír; a „Művészeti szemle" rovatban Domokos Pál Péter moldvai csángó népköltészeti gyűjteményéről olvashatunk, s népköltészeti értékeinkbe nyújt betekintést az az Ősz János gyűjtéséből származó mese is, amely egy, az Erdélyi Szépmíves Céhnél nemsokára megjelenő kötetből származó mutatvány. Megtalálható a számban továbbá a már régebb óta Flelikon-munkatárs Gál István összeállította magyar és a Szabó István szerkesztette román folyóiratszemle (az előbbi kitekintését az ismertetett lapoknak a Budapesti Szemlétől a Nyugaton és a Kelet Népén át az Egyedül Vagyunkig terjedő skálája, az utóbbiét C. Rádulescu-Motru, Alexandru Dima és Dimitrie Gusti tanulmányainak, illetve az ötvenéves Nichifor Crainicot köszöntő Gindireának az ismertetése jelzi). Azért részleteztem ennyire ezt a számot, mert ez a lapszámstruktúra nagyjából az elkövetkezőkben is megmarad. Az 1940. novemberi szám már teljes egészében új, bár alapötletét láthatóan még mindig szükségmegoldás szülte: a szerkesztőség egyfajta áttekintést kíván nyújtani a kisebbségi korszak erdélyi magyar irodalmának fő vonásairól. Különösen érzékelhető ez a számban közölt versválogatáson: Reményik Sándor tíz verssel szerepel benne (köztük a Míg állt a vár, Mohács után, Atlantisz harangoz, Türelem és Ahogy lehet), Aprily négy verssel (köztük van természetesen a Tetőn, a Pisztrángok kara és A láthatatlan írás), Tompa László hárommal (köztük van a Lófürösztés és a Magányos fenyő). Dsida Jenőtől a Tükör előtt olvasható ebben az összeállításban. Verssel van jelen még Bartalis János, Kádár Imre, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc és az Erős vár a mi Istenünk-íordítással Szabédi László. A szám prózaanyagának szerzői Kós Károly, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyirő József, Tamási Áron, Wass Albert és a helikonisták által már 1938 óta felkarolt Asztalos István. A válogatás tendenciáját talán eléggé jellemzi, hogy Kóstol az 1919, Nyirőtől a Baj-posta, Tamásitól a Rakodó hivatal kerül 62
