Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Rigó Róbert: „Ilyen az élet” – Tóth István fotóművész nézőpontjából
persze, Gábor. Azt hiszem, még most is ott vannak, mert közben Gajdócsi meghalt, és az emlékház tervéből se lett semmi. Később Kecskeméten volt egy kiállításom, Gajdócsi utódja akkor odajött hozzám, bemutatkozott, és közölte velem, hogy az emlékház terve tovább él, és be is írt az emlékkönyvembe. A következő utód már nem tudta, hogy ki az a Tóth István. Egy pesti útja alkalmával karambolozott, és ott halt meg. Az emlékház ügye ezzel bezárult. Később, amikor Szécsi Gábor volt a polgármester, eljött ide hozzám Ceglédre, hogy a Fotótörténeti Múzeum mellett van egy telek, oda egy Tóth István-emlékházat, egy múzeumot építenének, ha adnám az életművemet. Azt válaszoltam erre az ajánlatra, hogy természetesen adom. Megcsináltatta a mérnöki tervet, megvan minden az új emlékházhoz. Már csak a startpisztolyt kellett volna elsütni, amikor jött a választás, és új polgármestert választottak. Én ezeket a kész dossziékat a hónom alá vettem, és elmentem Kecskemétre az új polgár- mesterhez. Megmutattam neki, hogy hol tartunk a tervekkel. Erre kijelentette, hogy sajnos nincs pénz. Később Zombor Gábor polgármestert még egyszer megkerestem, hogy nem gondolták-e meg magukat. Erre azt mondta, hogy nézze, itt most megszűnt a mozi, beadtuk rá a pályázatot, ha megnyerjük, akkor ott tudunk csinálni valamit.- És akkor itt tart most a kecskeméti Tóth István-emlékház ügye? A Magyar Fotográfiai Múzeumot is elviszik Kecskemétről Budapestre a tervek szerint. Ha jól tudom, a kiállítási anyagaid is megvannak.- Egy nagy kiállításom volt a Műcsarnokban. Három terem tele volt képekkel a ciklusaim alapján: „Pillanatok, Kortársak, Gyermekkorom emlékei". Ez az anyagom azóta is itt van. A fényképek nagyméretűek: lxl méteres paszpartun, vannak az 50x60-as képek, gyönyörű anyag. Ezt bemutatták egyszer Cegléden, a Kossuth Lajos Múzeumban is. Mikor tatarozták a múzeumot, ki volt ürítve az egész, és mielőtt visszapakoltak volna, az összes helyiségben volt egy nagy Tóth István-kiállítás. Még egy kiállítás volt ebből a kollekcióból Szlovákiában, Komarnóban a Jókai Múzeumban. Azóta itt van lerakva nálam, és arra vár, hogy hol tudom elhelyezni őket. Az Országos Széchényi Könyvtár Jelenkori Fotóművészet Gyűjteményének ajándékoztam körülbelül 300 képemet. De az is fontos, mert a kutatók meg ott dolgoznak a könyvtárban. Ezenkívül igen sok magángyűjtőnél és közgyűjteményben vannak képeim az ország területén, például Debrecenben, Szegeden, Dunaújvárosban, Veszprémben, Szekszárdon, Szolnokon, Budapesten és más városokban is. Budapesten a Váci utca 18. szám alatt van egy Tóth István Fotóművészeti Galéria, Jaksics György magán- gyűjteménye.- És akkor visszatérve a ceglédi emlékház történetére...- Visszatérve Ceglédre, itt Kovács Károly volt a tanács elnöke, aki egyszer szintén kijött hozzám, hogy itt van egy gyönyörű műemlék ház. Itt nem messze, tőlem légvonalban olyan 200 méterre, a Rákóczi úton, a főutcánkon. Azt mondta, hogy megvennék a házat, ha adnám az anyagomat állandó kiállításra. Nagyon megörültem ennek. Ugyanúgy jött Sőreg Dénes barátom, megcsinálta az átalakítási tervet, gyönyörűen minden kész volt, amikor az történt, hogy megszűntek a járások. A járási első titkárt el kellett valahova helyezni, hát ide tették tanácselnöknek. Neki nem volt fontos az emlékház. Szép, bőrkötéses levelet kaptam, hogy a nem túl távoli jövőben meglesz az emlékház. Hát ez már huszonvalahány éve volt. De még nincs vége ennek a játéknak. Közben ez az épület kiürült, és a biztosító igazgatója eljött hozzám, hogy megvennék azt a házat, a földszinten bank lenne, az emeleten helyeznék el a Tóth István állandó kiállítást, és megkérdezte, hogy adom-e a képeimet. Igen, mondtam, adom az anyagomat. Aztán jött az alku. A biztosító nagy 60
