Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Varjak az Akasztóhegyen : Naplójegyzetek 2002-ből

írják róla: „vérrel tött írást az ördögnek pénzért", s a 19. században már „magyar Faustusként" emlegetik. Engem viszont az izgat SzMA figurájában, hogy az alapjában nem drámai alkat hogyan viselkedik az ilyen drámai szituációban. Elzarándokoltam az Egyetemi Könyvtárba, a Fama fraternitatis RC-t (a rózsa- keresztesek kátéját) kerestem, de a könyvtáros úgy nézett rám, mintha a Mein Kampfot kértem volna. Végül kiegyeztünk a Dóba Rudolfa II. (II. Rudolf kora) című cseh monográfiában. Az egész napnak volt valami kísérteties hangulata, mitha Isten visszavonult volna az anyagi világból, s én az ördögnek kiszolgáltatott, üresen maradt kiterjedésekben, terekben bolyongtam volna egyedül. Este, otthon, az üres lakásban tovább folytatódott a kísértetjárás. Úgy tíz óra felé csöngettek, kinéztem a kukucskálón, meg voltam győződve róla, hogy maga Rosacrux lovag áll az ajtóm előtt, s fellélegeztem, mikor RC-ben V. J. barátomra ismertem. Állt

V. J. lovag két szatyor krumplival a kezében, s bebocsátásra várt: a feleségemet hozta haza, kocsival, a csallóközcsütörtöki kertjükből. Hálás voltam V. J.-nek a nap sültrealista befejezéséért.

Szeptember 17. A naplóm: folytatásos regény egy képzelt újságban. A legújabb folytatásban nem várt a bonyodalom. Az évnyitó tanszékülésünkön keményen összecsaptam A. D.-vel, a leendő tanszékvezetővel, aki a tervezett szemináriumomról (Bevezetés az „egyetemes magyar irodalom" fogalomkörébe) hallani sem akart, mert, úgymond, a kari órarend kész van, annak a megbolygatása forradalmat jelentene. Kérdem én: miért nincs benne abban a nyavalyás órarendben az én szemináriumom? S ha már egyszer kihagyták belőle, akkor a mulasztónak tessék vállalni akár a „forradalmat" is, hogy belekerülhessen. A harcom, sajnos, eredménytelen volt. Hiába magyaráztam el még olyan meggyőzően A. D.-nek és a tanszéknek, hogy az „egyetemes magyar irodalom" oldaláról tekintve a budapesti irodalom éppen olyan „kisebbségi irodalom", mint a délvidéki, a kárpátaljai vagy a hajdúnánási, ahhoz túl kevesen álltak mellém a kollégáim közül, hogy határozat születhetett volna. Mert ugye az órarend, az szent dolog, s a szabály, az szabály. Nekünk pedig Pozsonyban, Kolozsvárott, Újvidéken és Ungváron továbbra is a budapesti provincializmus fogja elmagyarázni, hogy mi a világirodalmi kánon. S a „kánoncsinálók" érteden arcot fognak vágni, ha a Frankfurter Buchmesse majd nem igazolja vissza a véleményüket.

Szeptember 18. Szóval készül bennem a Szenei Molnár Albert-dráma, illetve még nem tudom, hogy dráma lesz-e vagy vígjáték, vagy mindkettő. Valószínűleg dráma, de komédiabetéttel, a középkori iskoladrámák mintájára. Az interludium egyik jelenete szólhatna, mondjuk, a krumpliról. Pontosabban arról, hogy SzMA a német Marburgban kap otthonról, Szencről, Katus vagy Ilona húgától egy zsák krumplit, és mikor Kunigunda asszony a tányéron eléje teszi a gőzölgő honi „küldöttet", a zsoltárfordítóból feltörnek a 104. zsoltár sorai:

Az ember reggel fáikéi idejen,

És tiszti szerint munkára megyen,

Szántóföldre, rétre, kertbe, szőlőben

És ott munkálódik mind esteiglen.

55