Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Varjak az Akasztóhegyen : Naplójegyzetek 2002-ből
Ez történne a drámai részben, a keretjátékban. A komédiarészben, a betétben pedig maga Molnár rektor uram állna a sparhelt mellett, s hámozná egy kalapból az apró szemű kolompárt, s magyarázná egy tanítványának, hogy asszonya kiszórta a szenei küldeményt az udvarra, mondván, a kökényt nem lehet meghámozni, s ő (Molnár uram) egy kalapnyit tudott visszamenteni a kiszórt kincsből. - Az én személyes közöm a történethez pedig annyi, hogy múltkor, mikor otthon jártam, a szülőfalumban nekem is betettek a rokonok egy zsák krumplit a kocsimba, s itthon, Pozsonyban az én kedves feleségem valóban kiszórta az apró péterfalai „kompért", hogy ő azzal nem tud mit kezdeni. Én meg összeszedtem, s időnként azóta is jóízűket eszem belőle. S ez, hogy én itt, Pozsonyban péterfalai krumplit eszem, annyira valószerűtlen, hogy már szinte vers. Arról nem is beszélve, hogy anyámról is az az utolsó emlékem, hogy krumplit ásunk valahol a Vízállóban, már alkonyodik, s körülöttünk kísértetszerű, fehér krumpliszsákok ácsorognak. Szeptember 19.17.00 óra, ülünk a Magyar Intézet előadótermében. Telt ház van, ma Darvas Iván az Intézet vendége. Ül a Pozsonyban is nagyon népszerű színművész az emelvényen, keresztbe vetett lábakkal. Van benne valami diszharmonikus, talán a külcsín és a belbecs, a szlávos, finom vonalak emelkedettsége és a pesti cinizmus kontrasztja. Az emelkedettség, a „misztikus" elegancia a küsejében van Darvasnak: így képzeljük el Miskin herceget. Magas, vékony termet, elkeskenyedő, szikár arc, szőke haj. Aztán Miskin herceg csaknem a pesti flaszter hangján szólal meg. A szlávos külső egyébként nem véletlen: az apa, Darvas János (a két háború között élt, közepes tehetségű szlovenszkói költő, afféle halványabb Gyóni Géza, egyik háborús verséből ez a rímpár maradt meg bennem: Ki többet öl, Az jobban tündököl) feltehetően szlovák ősöktől származott (eredeti neve Dézslik), az anya, Antonyina Jevdokimova, született orosz nő. Beszél, beszél a rettenetesnek azért nem rettenetes, inkább csak ellentmondásos Iván, érdekes módon a felföldi gyökereiről nem szól, annál többet mesél Prágáról, a prágai német iskolájáról, neveltetéséről. Ha elméleti fejtegetésekbe bonyolódik, kiderül, hogy nem egészen eredeti gondolkodó. Szokatlan kicsit civil dolgokról hallani mesélni az ismert hangot. Hallgatom, s azon kapom magamat, hogy a Szenei Molnár Albert- történetembe képzelem a beszélőt, ahol majd, mintegy SzMA kísértőjeként, a valóságos Faust is megjelenik: Darvasból kitűnő Faust lenne. Az első sorban ülök, közvetlen a pódiumnál. Miskin-Faust-Darvas az emelvényen álló asztal alól az orrom alá nyújtja csíkos zoknis-félcipős lábát: a magas embernek feltűnően vékony a lábszára. Szeptember 20. Vízálló! Ez egy dűlő a falum határában. Tulajdonképpen völgy, ahol valamikor, nagy esőzések idején, ha kiöntött a Gortva-patak, megállt a víz. Most már talán örökre víz alá került: a területén hatalmas halastavat alakítottak ki (még Csehországból is járnak ide turisták horgászni), ami jó dolog (a falunak jelentős bevételi forrás), de ezzel a gyermek-, sőt ifjúkorom egy része is víz alá került. Eltűnt Papberke, az a kis domb, rajta erdő, ahová gombászni jártunk (a túloldalán volt a Vízálló), víz alatt van az egész Ibolyás (másik határrész), 56