Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Varjak az Akasztóhegyen : Naplójegyzetek 2002-ből

Ma hajnalban aztán arra ébredtem, hogy semmim sem fáj, és - fölzengett a világ. S akármennyire is profán a párhuzam, nem állhatom meg, hogy ide ne másoljam Pilinszky feltámadás-himnuszát, csak ez a szférák hangján zúgó Te Deum-ének fejezheti ki hitelesen az én örömujjongásomat:

És fólzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fólzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált.

Et ressurexit tercia die.

S milyen könnyen felejt az ember! Délután van, s már megint az olvasófotelomban ülök (az ortopéd azt mondta: tanuljak meg állva olvasni és írni), és olvasok. Most Krúdyt. Az író valamelyik művében Szent Ágoston ifjúkori bűneiről elmélkedik, kb. olyan értelemben, hogy fiatalkorunkban azért kell vétkeznünk, hogy öregkorban legyen mit megbánnunk. A matracsírban, hatvanhét évesen, azaz már elég öregen, az egykori vétkeimet is sorra vettem, s - micsoda botrány - egyiket sem volt kedvem megbánni! Ha csak azt nem, hogy nem vétkeztem többet! De vissza Krúdyhoz: Szent Ágostont sehol nem találtam, de megtaláltam Rácz Olivér (öt éve elhunyt, s már az 1960-as évek elején „intertextualitásban" utazó szlovákiai magyar író) Barátságos Házának az előképét, mégpedig a Rezeda Kázmér szép életében, ahol Mikes szerkesztő úr, a „rejtélyes doktor" a Szenvedélyes barátokat fordítja; ha fárad, dúdolgat: „Fordító szabó volt az apám Kispesten!" S nekem hirtelen az jut eszembe: tudja még valaki 2002-ben, hogy ki volt, mi volt a „fordító szabó"? Hát én még tudom, az én egyik apai nagybátyám is szabó volt, s időnként (nem szívesen) „fordítást" is vállalt, ami abból állt, hogy a megkopott ruhákat kifordította, s „újjá" formálta. (Nemrég egy kedvenc ingemet nem akartam eldobni, s elképzeltem, mit csinálna a helyzetemben F. bátyám. S fogtam a tűt, cérnát, ollót, s úgy „kifordítottam" a kedves ingem kirojtosodott gallérját, hogy újkorában sem volt különb.) Ennyit Krúdyról, Szent Ágostonról, a derék- zsábámról meg a fordító szabóról. S még annyit, hogy valami égi Fordító Szabó most engem is kifordított. Úgy tűnik, egy ideig még hordhatom elrongyolódott fizikumomat.

Szeptember 16. Gyűjtöm az anyagot a készülő Szenei Molnár-drámámhoz. Hetek óta a 16. és 17. század Prágájában élek, alkímiával, kabalisztikával foglalkozom, csak éppen még nem tudok aranyat csinálni és nem látok a jövőbe. A legújabb Szenei Molnár Albert-kutatások szerint az írót, miután Prágában bécsi katedrát kínáltak neki, ő viszont nem vállalta az azzal járó katolizálást, presszi- ónak vetették alá, s megvádolták rózsakeresztes kapcsolatokkal. Ez egybeesne azzal a ténnyel, hogy egy 1745-ben lejegyzett magyar nyelvű népénekben azt

54