Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
L. A.: Igen. Endre: Szóval, na és jó volt. Ez valahogy... Érti? De az olyan nyugodt valahogy. Ha elmegy oda... Hát most nem tudom, hogy most milyen lenne, de abba az időben, olyan egész más volt. Tehát ha elment Ausztriából, akkor is olyan állati nyugodtság szállt rá, az emberekre ottan valahogy. Meg a lányok is nagyon kedvesek voltak. Meg minden. Az örökmozgó, élményt hajszoló Endre életében ritka pillanat lehetett a már-már tökéletes harmónia megtalálása. Érdekes, ahogy számára Ausztria nemcsak a hétköznapokban érvényesülő demokráciát tekintve, hanem a természet adta nyugalom, a kikapcsolódás, a békesség terén is alulmaradt Svédországgal szemben. Pedig a semlegesség fogalmának felhasználása mellett (és után) az osztrák állam éppen a környezettudatosság, a természet- szeretet képviselőjeként jelenítette meg magát a közvélemény előtt. Endre élménye csak pillanatnyinak bizonyult, és az interjúban is gyorsan a nőknél elért sikerekre terelődött a szó. A svéd lányok nyugodtak és kiegyensúlyozottak voltak ugyan, de a részleges alkoholtilalom és a zord klíma próbára tette az embereket, aminek meglepő következményeit Endre személyesen is megtapasztalta. [...] Ott nagy szállodában dolgoztam. 52 szobalánynak voltam a főnöke. Mert 440 szobás szálloda volt. És ott pl. egyszer... mit tudom én, pénteken este megjelent egy úr, ugye, de tényleg fantasztikusan kiöl... nagy Mercedesszel, de göteborgi számmal. Ugye? Az O volt régen. OA. És bement a szobába, egy ilyen kis táskával. És másnap reggel meg elment. És mi a fene lehet az? És amikor egyszer lement reggelizni, én fölmentem, kinyitottam, hát a táskájában két whiskys üveg volt. Egyszerűen fölment, kiitta a két üveget, berúgott ott. Elaludt egyet. És másnap reggel, megint, mint egy úriember, kiment. Érti? Szóval, hát ez se jó. Endre fiatalkori külföldi utazásai során sportérdeklődését elégítette ki, magyarokkal és a magyar kultúrával őrzött kapcsolatát ápolta, illetve az 1962-től kezdődő svédországi utakkal anyagi szükségleteit fedezte. A szabadságérzet és az utazások az elmesélés alapján nála nem függtek össze. A szövegben meghatározóak a referenciapontok, mert Endre ezeknek a kijelölésével mutatja be színes egyéniségét a kérdezőnek. Ilyen utalások a „mondtam egy miniszternek" (felső körökben mozog), „és akkor azt mondja nekem az az órás, [...] doktor úr!" (titulusa jelzi előkelő társadalmi helyét), „a Günnar Petterson, az már vagy 70 éves volt, és ő volt a szertáros [...] és ő megértett engem," (egyszerű munkásokkal kölcsönösen megértették egymást), „52 szobalánynak voltam a főnöke" (képességeinek megfelelően felelősségteljes, irányító munkakörbe helyezik, ami, egyáltalán nem mellékesen, erotikus konnotációval bír). István - Végigrobogva Európán Amikor Istvánt az utazásairól mint korábban általa felkínált témáról kérdeztem, először az „előtörténetét" mesélte el. István az ötvenes években korosztályában feltétlenül „világlátottnak" számított, hiszen harmonikásként mindig elkísérte az úttörőház tánccsoportját a vidéki vendégszereplésekre. A belföldi turnék és turistakirándulások mégsem elégítették ki utazási vágyát. Az első felidézett élménye a határátlépéshez kötődik. [...] Nem beszélve arról, még ezt is hozzá kell fűznöm, ez egy nagyon fontos tényező, az első határátlépés egy legális határátlépés, az annyira megmaradt az emlékezetemben, mert az egy... Mert a határátlépés Magyarországról Ausztriába, az illegális volt. Ja? Az első határátlépés az én dokumentummal, ahol megállítottak a határon és felmutattuk a dokumentumot, és azt mondtuk, hogy mehetünk. Ja? És akkor még csináltunk egy viccet, 38
