Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Varjak az Akasztóhegyen : Naplójegyzetek 2002-ből
Tőzsér Árpád Varjak az Akasztóhegyen Naplójegyzetek 2002-ből Augusztus 25. Azért unom a mai magyar költészetet, mert utánozható. Az imitációim közül talán Kemény Istváné a legsikerültebb. S megjegyzem, Keményt a legnehezebb utánozni, mert ő nem kialakítja magának a beszélő idolt, hanem olyan, amilyen az idolja. Illetve hát persze fordítva: neo-Szép Ernő, állandó zavarban izzadó kamasz. (Valahol Keresztury írja le vele kapcsolatban a szót: „kamasz-mitológia". Azaz K. I. a szépernői „kisfiúból" kamasszá nyúlt. Kamasz Sz. E.) Egyszer itt járt, Pozsonyban, én kísértem fel az írószövetségbe, s a szűk liftben, nagy zavarunkban, egymás lábát tapostuk. Augusztus 27. Meghalt a prágai Rákos Péter. Tegnap felhívott Fonod Zoltán, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, hogy írjak a Szemlének Rákos-nekrológot. Nem vállaltam, mert bizonyos dolgokat halálában sem tudok Rákosnak megbocsátani: amellett, hogy a szakmai tudását nem vitatom (irodalomtörténésznek és a magyar irodalom cseh népszerűsítőjének kitűnő volt), langyos embernek tartottam. Soha semmi rázósabb dolgot nyilvánosan nem vállalt, például engem sem: egy sort rólam le nem írt. De azért nyugodjon békében. Kívánom neki, hogy ne köpje ki szájából az Isten. Rimaszombat, augusztus 28. 6.00 óra. Editkééknél, az unokahúgoméknál ébredek. Editke annak a szomorú sorsú testvérbátyámnak a leánya, aki negyvenöt évvel ezelőtt, tragikus körülmények között itt, Rimaszombatban hunyt el, fiatalon. (Magyarul: megölték.) Itt halt meg apám is, az itteni kórházban. E.-ék az ún. Akasztóhegyen laknak (de a rimaszombati Rózsadombnak is mondják ezt a városrészt), reggel hatkor ébredek, stílszerűen: varjúkárogás- ra. Százegynéhány éve itt még embert akasztottak, s a varjak akasztófákon károgtak. Megyünk Krasznahorkára, István fiammal meg a barátnőjével, Luciával. Be akarjuk járni Gömörországot, a szülőföldemet. Zólyom várával kezdtük, még tegnap. Idefelé jövet megálltunk a valószerűtlenül fehér, csipkés pártázatú várkastélynál, s bejártuk a furcsa épületet. Komolyan mondom, mintha egy felfordított, slingelt alsószoknya harangjában bolyongtunk volna. Megtekintettük Balassi vicces emléktábláját is a várudvar belső falán. A szlovák szöveg szerint („Tu sa narodil renesancny básnik" - itt született a reneszánsz 51
