Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Glowinski, Michal: Negyedóra a cukrászdában

megtenni, hogy ettől minél gyorsabban - minden lehetséges módon és eszközzel - megszabaduljanak. Tudtam viszont, hogy a gondtól való megszabadulás a tőlem való megszabadulásukat jelenti.

A nők mindenfélét kérdeztek, amire végül is már nem válaszoltam, csak néha kiböktem, hogy „igen" vagy „nem". Sok kérdésükre nem is tudtam volna válaszolni, voltak aztán olyanok, amelyektől féltem, már csak azért is, hogy ne bonyolódjak beléjük, hogy ne mondjak olyan tényeket, amelyek ellentétesek voltak egymással, vagyis hogy ne legyek véglegesen leleplezve. Hallottam azonban nemcsak hozzám intézett kérdéseket, hanem kommentárokat és véleményeket is, amelyeket a hölgyek nem nekem, hanem egymásnak vagy magukban mondtak, csöndesebben, hogy én ne halljam őket. Leggyakrabban a fenyegető „zsidó" szót ismételték, de elhangzott a legszörnyűbb javaslat is: „Szólni kell a rendőrségnek." Tisztában voltam azzal, hogy ez a feljelentés egyenlő számomra a halálos ítélettel. Ha akkoriban ismertem volna a mediterrán mitológiát, bizonyára azt gondoltam volna, hogy Erinniszek vagy fúriák kezébe kerültem, akik szét akarnak tépni. De vajon ez a hasonlat jogos lett volna-e ebben a helyzetben? Ezeket a nőket nem vakította el a gyűlölet, amelyen nem tudtak volna uralkodni, nem égtek bosszúvágytól, nem akarták magukat megbosszulni rajtam - nem, ezek normális, közönséges, a maguk nemében rendes, derék nők voltak, bizonyára dolgos emberek, akik még a megszállás nehéz körülményei közt is próbálták családjukat fenntartani; nem zárom ki azt sem, hogy példás anyák és feleségek voltak, meglehet, jámbor lelkek, akik számos erénnyel tűntek ki környezetükből. Most olyan helyzetben találták magukat, amit nehéznek, és magukra nézve fenyegetőnek találtak, ezt akarták megoldani. De nem gondolták végig, hogy milyen áron. Lehet, hogy ezt nem tudták elképzelni, bár tudniuk kellett, mivel végződött volna, ha „értesítik" a hatóságokat, vagy az is lehet, hogy ennek morális öntudatuk határain belül egyszerűen nem volt helye.

Körülbelül negyedóra múlva visszatért Maria, kicsit tovább maradt el, mint gondolta, mivel nehezen talált telefonkészüléket. Visszatérése megváltás volt számomra, s úgy gondolom, hogy a nőknek is nagy kő esett le a szívükről, nem volt többé velem gondjuk. Amikor Maria meglátta, hogy asztalkám valóságos emberkoszorúval van körülvéve, azonnal megértette, miről van szó. Kézen fogott, gyorsan távoztunk. Ép bőrrel megúsztam.

Lengyelből fordította Gömöri György

50