Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet
- vélhette - olyan ember, aki esetleg segítségére lehet, megkereste panaszaival Kereszturyt. A Keresztury-hagyaték (OSZK kézirattár Fond 177/2954) őrzi Vágó Márta több ez ügyben írott levelét, s ezek - a levélíró sérelmein és elkeseredésén túl - sok fontos információt is tartalmaznak. Vágó Márta ez ügyben először 1963. december 22-én, majd 1964. január 11-én, január 23-án, január 25-én (itt az évszámot eltévesztette, még 1963-at írt!), végül február 6-án írt Kereszturynak. (Az anyagban, úgynevezett indigós másodpéldányként, 1964. február 1-jei keltezéssel, fönnmaradt Keresztury egy levele is.) A november 27-e és december 22-e közötti hallgatást, a december 22-i levél utóirata így adja meg: „Én közben súlyos influenzán estem át és azonkívül átvágtam egy inat a jobb mutatóujjamban, azért kerül csak most sor erre az egészre." (Nem lehetetlen, hogy mentális állapota sem volt kielégítő, amit a hír megismerése csak ronthatott.) Az első levél azonban mindjárt rendkívül fontos információkkal szolgál. Nemcsak az derül ki belőle, hogy az ügyet Márta „egy elég kínos ügy"-ként említi, s nehezményezi, hogy őt nem értesítették „arról, hogy ezek a hozzám írott (1928-ban Londonba) levelek előkerültek", de kiderül a levelek eltűnésének története is. Ekkor, december 22-én ezeket írta meg Kereszturynak: „1944-ben egy Andreánszky nevű újságíró, aki akkor a Népszava rendőri tudósítója volt és ugyanannak a rózsadombi villának alagsorában lakott, ahol mi az első emeleten laktunk, feljött hozzánk a feleségével, aki Reinitz Bélának, az Ady- és József Attila-versek egyik megzenésítőjének valami obszkuros rokona, különben fűzőkészítőnő volt és egy roppant lompos, rendetlen nőszemély, és Képes Gézával (!) és felajánlották, hogy a bekövetkező nehéz időkben megőriznék értékes iratainkat, leveleinket, többek között Attila leveleit is. Átadtuk nekik a többi, részben szintén igen értékes leveleinkkel, iratainkkal együtt utóbbiakat [ti. a József Attila-leveleket!] és az ostrom után azt mondták, hogy az egészet egy faládában az óvóhelynek nevezett fészerbe tették az alagsorban, ahol gyújtóbomba érte a ládát és elégett minden. Az asszonyt orosz katonák - hogy mondjam? - szóval átmentek rajta vagy 10-en, 18-an állítólag, kórházba került, ahol még meg is látogattuk, ott közölték velünk, hogy elégett a láda a levelekkel és azt is, hogy ők most kimennek Londonba. El is mentek még 1945-ben. / Képessel azután többször találkoztam, ő nem tudott róluk semmit. / Csak nála, Andreánszkynál találhatták meg a leveleket, rejtélyes módon - az egészet nem értem. Hogy értesülhettek arról, hogy a levelek megvannak ott és hogy lehet az hogy engem, akinek a levelek szóltak, nem értesítettek erről? Most mit tehetek?" Figyelemre méltó az idézett rész vége is. Vágó Márta ekkor még azt hitte, a múzeum valahogy Londonból kapott értesítést a levelekről, s csak azt nehezményezte, hogy őt erről nem tájékoztatták. Itt, ezen a ponton egy kicsit meg kell állnunk, s azonosítanunk kell a helyszínt és a szereplőket. A rózsadombi villa, ahol 1944-ben Vágó Márta lakott, a Szemlőhegy utca 33.-ban volt (az utca Józsefhegyi és Sarolta utcák határolta szakaszán). Itt lakott, mint az újságírókamara nyilvántartása is igazolja, Andreánszky István (1911-1989) is. Andreánszky, aki egy jeles, sok ismert taggal bíró keresztény család sarja volt, és sárospataki diák (érmék is lesz még jelentősége), sajátos életutat futott be. Kassák Munka-körének tagja volt (Kassák az „Akik eltévedtek című könyvében a szőke, szelíd, humanista, fiatal költő-forradalmár alakját róla mintázta" [Szabó Éva, Múltunk, 2007. 2. sz. 226.]), később - újságíróként és aktivistaként - a szociáldemokrata mozgalomba is bekapcsolódott, majd (már 1945 után) emigrált, s az emigrációs magyar szocialista tömörülésekben játszott a lehetőségek szerinti szerepet. Több emigráns szocialista folyóirat szerkesztésében is részt vett, s írásaival is jelen volt bennük. Belgiumban halt meg (Londonban nem élt). Felesége, Wolf Mária Erzsébet, akitől már 1948-ban elvált, szintén a Munka-kör neveltje volt. 1940-ben kötöttek házasságot, az asszony tanúja Kassák Lajos, „Kasi" volt. O - Szabó Éva kutatásai szerint - 1947-től Londonban élt, ahová édesanyját, Wolf Istvánnét is kivitette. Andreánszky halálakor, 1989-ben még élt, azt követően halhatott meg. Képes Géza 64
