Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt

Mivel a halál (mint az élet alkotó tagadása) az egyediséget eszmélteti fel15, a vidék kollektivizmusra törekvő hajlama éppen ezért noha tagadni nem tudja azt, beépíti a rendjébe, beemeli, belsővé teszi struktúrájában, egy funkcióvá, aktussá, puszta faktummá redukálja, így az elveszíti túlvilágiságát, transzcendenciáját, és olybá tűnik, hogy megszűnik az a határ is, mely elválasztja a szubjektumot az elmúlás tapasztalatától és a nemlét világától. A halál (akárcsak a holt) éppen ezért láthatóvá16, és korántsem kiemelt jelentőségű vagy váratlan, hanem természetes eseménnyé válik, a provincia életében akcidenciává.17 A Műkedvelők meghatározó és zavarba ejtő momentumai közé tartozik SZA/SZK ráeszmé- lése múlni nem akaró, halálos betegségére, ugyanígy lázállapotai (és a velük összehangolt irodalomszervezői munka), halódó, fogyó alakja, végül halála. Zavarba ejtő mindez a beteg tüdőt fojtogató portengerben, a nemcsak a test múló szerveit, hanem a lelket (és a folyamatosan megképződni kívánó személyiséget) is fullasztó matéria takarásában, a szürkésbarna szemcsék által betemetett, vastag porréteg alatt rejtőző, számára alig látható valóságban, és nem utolsósorban - másik szövegsíkként, felületként - abban az időbeli távlatban, melynek finom, hulló szemcséi elzárják és homályosítják a jugoszláviai magyar irodalom kezdeteit, SZK egyre problémásabb (igaz) alakját, művészetét, akárcsak a sohasem valódiként nemzett (író)unokák hagyományhoz való adekvát, objektív viszonyát.

Juhász Erzsébet azáltal, hogy az önmagába zárt szellem világába, a kollektív megmaradás szellemébe beemeli annak ellenségét, a változást és nyitottságot, a fenyegető halált, fogásokat keres, tulajdonképpen regényének alapvető programjával összhangban bevett, berögzött viszonyulások, az irodalmi tradíció, a felejtés okozta vakfoltok között (szöveg)portalanít és porkivon. SZK esetében alapvetően fontos megemlíteni a betegségét és viszonylag fiatal halálát, de Juhász Erzsébet nemcsak megemlíti, hanem adekvátan foglalkozik, foglalatoskodik vele, sőt ezt teszi meg - Határregényéhez hasonlóan - SZK létértelmezésének, tágabban a hagyomány átértelmezésének kiindulópontjává és egyedüli módszerévé, ráadásul egy olyan közegben, mely éppen a halált és a tőle elválasztódó szubjektum közötti határt próbálja megszüntetni. Éppen ezért válik végül rendkívül fontossá annak megvizsgálása is, hogy SZA a szövegvilágon belül hogyan viszonyul önmaga betegségéhez (de ezzel együtt természetesen a környezet viszonyulásának mikéntje is ugyanennyire kiemelt jelentőségű lehet18), mennyire van tisztában önmaga végességével,

15 Konstantinovic, A vidék..., i. m., 46.

16 Azonban ez sohasem adekvát értelemben történik: az, hogy a vidék világában a halál többé már nem transzcendens, hanem csak egy tény a többi tény között, valójában az abszolút halált zárja ki, és teszi lehetetlenné a szubjektum számára az elmúlás mint olyan mélységében, ténylegességében való megértését, belátását.

17 Lásd. bővebben: Konstantinovic, A vidék..., i. m., 39M1.

18 A vidék negatív viszonyulása SZA-hoz a folyamatos útlevél-elutasításokon keresztül válik a legszembetűnőbbé. Nem más ez, mint az elvágyódó, a nyitottság- és kommunikációéhes, a nagyvilágra kíváncsi, utazni akaró szubjektum leszorítása, határok, meghatározott koordináták és paraméterek közé zárása, mely által felüívizsgálhatóvá, szem előtt tarthatóvá és kontrollálhatóvá is válik, és jobb esetben végül integrálható a valójában passzív, önmagába záródott, tunya szellembe, a nagyvilágtól tartó, a másmilyen gondolkodásút elpusztítani akaró kollektívába. Másrészt mindez összefügg SZA beteg tüdejének figyelmen kívül hagyásával is, hiszen ahogy a regény 59. oldalán elhangzik: „Amikor mintegy másfél éve először kérte Aurél a szabadságoltatását, hogy a Márton-hegyi szanatóriumba menjen Pestre, azzal utasították vissza a kérelmét, hogy akinek - orvos létére - még irodalmi tevékenységre is futja, az egészséges, mint a makk." (kiemelés tőlem. - B. O.) Érdemes lenne egy kiegészítő, terjedelmesebb dolgozatban Póth Erzsébetnek, az utolsó pillanatban elvett házastársnak (aki úgy megy hozzá a beteg SZA-hoz, hogy tudja, nemsokára özveggyé válik) vagy az anyafigurának, Ancsurának, és nem utolsósorban az íróbarátok SZA betegségéhez fűződő viszonyát is megvizsgálni.

109