Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt
annak közelségével, hiszen a vidékből kilógó, azzal szembehelyezkedő szubjektum egyediségének alapfeltétele ez.19 SZA betegségtudata egy zombori látogatáskor, még a műkedvelői tevékenység kezdetén alakul ki, a Vadászkürt nevű étteremben20 Engel Aladárral lázasan ülve: „ezen az estén érezte magát először gyógyíthatatlan betegnek, hogy kirajzolódik lassan a világból, azazhogy végső nyomot hagy benne máris; az étterem vele szemközti tükrébe, önnön tükörképébe meredve arca, mint valamilyen megkékült ütés, az arca nem volt más, mint fura, megkékült ütés".21 Az ezt követő egyiptomi utazásleírásnál tapasztalható az első kísérlet a halál mint végtelen sárga sivatag evilági tételére, a bebalzsamozott, mint az örökkévalóvá tett, a pusztulástól és felejtéstől megvédett uralkodók „szoborarcának"22 elemzésével az elmúlás „mindennapi közelségének a felismeréséihez]"23 24 való eljutás, mely a vidék módszerének átfordításával megképezi SZA végességtudatát: „Otthonosan érezte magát e keletkező, sugaras reggeli világban, s tán boldognak is, vagy ami még több is ennél: színtiszta igaznak, mint mindazok az élők, akikben a halál - mint csönd és közelség - javában uralkodik már. ”2i Innentől fogva SZA számára világossá válik önmaga múlandósága, a halálhoz mint egyre közeledő, végső beteljesüléshez tartó útja, és kezd el még inkább, épp a fenyegető halálnak köszönhetően, a jugoszláviai magyar irodalom helyzetével, írótársai kézirataival, a közeg szellemi felemelkedésével foglalkozni. A halál valóban elvezeti az önmagáról való tudathoz, önmaga egyediségének és felcserélhetetlenségének a tudatához, a Puszta elragadtatás című fejezetben pedig a vidéki táj pusztulásképében, „az apró horpadáslokban] valamely múzeumi örökkévalóságba állított műremeken”25 önmaga elfuseráltságára ismer, a tájjal azonosnak látja önmagát. A lázálmok, a betegség elhatalmasodása ironikus módon éppen egy külföldi, nagyvilági, párizsi utazása után következik be: „súlyos tüdővérzéssel tért haza. Ettől kezdve állapota egyvégtében és feltartóztathatlanul romlott"26, melyet jelzésként megelőz az a La Bonne Franquette előtti fuldokló, véres köhögés, mely az utánérzések romantikájából (a vendéglő Van Gogh egyik kedvelt kocsmája volt) ragadja ki SZA-t. Noha a párizsi út után erőre kap, tudja, „csak rövid haladékot kapott”27, lázálmai váltakozása között leveleket ír, kéziratokat olvas és szerkeszt, testének láza és a lázas irodalmi tevékenység egy kettős lázmetaforában ér össze.28 A Póth 19 Külön vizsgálatot kíván még maga Szenteleky betegség- és haláltudata is, jelen dolgozat a terjedelmi megkötöttségek miatt azonban ezzel most nem tud foglalkozni. 20 A Vadászkürt nevű étterem az Úgy fáj az élet Szenteleky-kötet Gesztenyefavirágzás című lírai novellájából származik, ahogy a Műkedvelők Interludium című fejezete szintén egy hosszabb bekezdésnyi szöveget idéz ugyancsak ebből a novellából. 21 Juhász, Műkedvelők, i. m., 20. 22 Juhász, Műkedvelők, i. m., 28. 23 Uo. 24 Uo. 25 Juhász, Műkedvelők, i. m., 64. 26 Juhász, Műkedvelők, i. m., 59. TI Juhász, Műkedvelők, i. m., 66. - Az idézet pedig a következőképpen folytatódik (mely a tájban önmagát látó szubjektum pontos leírása): „Fáradtság fogta el most. Lehunyta szemét, s így még jobban érzékelte a körülötte billegő tájat, mely - akárcsak ő - egészen átadta magát az október délutáni napsütés könnyű bódulatának, s önfeledten ragyogott ebben az átmeneti lábadozásban. " 28 „írni kell mindenkinek sorban, egyre tovább a lelkesítő szavakat. ír: iramodik feljebb, egyre feljebb a karcsú higanyszál is, és nincs már értelme sem észrevenni, hogy milyen feneketlen a betegágy, csak lobog, egymásra mind jobban ráhangolódva, egymást mind jobban szítva a két láz. Nem is kettő, csak egy, nem is az ő lázas teste, nem is az ő lázas akarása, egy rommá égett test fölött lobog, sisteregve, csillapíthatatlanul: lázban a láz.” - Juhász, Műkedvelők, i. m., 76. 110
