Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt

A leporlás aktusa kapcsán vázlatosan szó esett a látás-látvány (ismeret) és létezés szoros kapcsolatáról, többek között ezáltal tematizálódik a túlvilágisághoz és a halálhoz való viszony is, és épül be a Műkedvelők szövegvilágába egyrészt a halódó SZA-testen a betegségtudat, és ezen keresztül az egyediség, a saját megismételhetetlenség tudata, valamint a már elporladt SZK-testen keresztül a saját halálélmény és a mások halálának tapasztalata. A Juhász Erzsébet-i életműben a jaspersi értelemben vett határélmények közül egyébként is kiemelkedő szerepet tölt be a halál, az elmúlás aktusa. A nemlét központi kategóriája az idegenség és otthon-lét, az emlékezés és felejtés dichotómiáira építkező Határregénynek is, ahogy Faragó Kornélia írja a kötet utószavában: ,,[e]bben az elbeszélői szemléletben a halál (...) válik a létértelmezés kiindulópontjává".10 11 A határ Szenteleky Isola Bella című regényének jellegzetes sorsképletéből („Az embereket határok közé szorítani nagyon durva dolog, és a nemzeti tulajdonságok örökös kihangsúlyozása talán sokban oka, hogy az emberek nem értik meg egymást, hogy szuronyokkal állnak a határokon, és felülnek minden alaptalan uszításnak. ")u emelődik be a 2001-es posztumusz regénybe, de a sziváci író talán egyik legfontosabb és legtöbbet hivatkozott textusával szemben itt a határ többek között a túlvilágiság és evilágiság, valamint az értelem és őrület elválasztó alakzataként jelenik meg, hiszen Juhász Erzsébet a puszta térbeli-geográfiai kívülrekedést, mobilitásbeli zártságot episztemológiai-metafizikai mélységekig terjeszti ki, és a létértelmezés, valamint az individuummá való válás és az identitásképzés par excellence akadályává teszi meg.

A határ a látványtól (ismerettől) ugyanolyan elszakító tényező, mint az idő, vagy akár a por, és eleve szűkös koordináták, elhagyhatatlan paraméterek közé szorítja be a szubjektumot, mely koordináták és paraméterek azonban még az otthon képzetét sem, csak a seholét adják ki.12 Egyrészt a biztonság, másrészt a kívüliség, kívülről tekintés perspektívája tűnik el, és válik egyre intenzívebbé az idegenségérzet, a sehollét, és talán legerőteljesebben a már eleve redukált létezés után az értelmetlen, negligált egzisztálás (a senkiiét) tapasztalata. A Határregény szövegvilágának háborús, tébolyult kontextusában, a széttöredezettség és elszakítottság logikán kívüli közegében, a veszteségsorozatok között a határon való átlépéssel az a nyitottság akadályoztatik meg, mely a kommunikáció, az alkotás, a nagyvilág és az individuum sajátja. így, akárcsak a Szenteleky-hagyományt dekonstruáló Műkedvelők provinciájának „dagadt disznóhizlalójában"13, trágyaszagában, fojtogató portengerében, hiába fülel és néz a szubjektum, önmagát csak egyre vakuló tükörben bámulja, és a hideg némaságban nem marad más, mint a külső és a belső lét különválasztása, végül utóbbi felfokozása. A belső, túlvilági utazás, az önmagába záródás14 azonban sohasem garantálja a látást, a látványhoz (ismerethez) való hozzáférést, annak feldolgozását, vagy az identitás érvényességét, akárcsak az individuum tényleges létrejöttét, mint a leporlás működő eljárását.

Határképzet és haláltapasztalat: az individuum problémája

10 Faragó Kornélia, Utószó. Közép-európai határjáték = Juhász Erzsébet, Határregény, Fórum, Újvidék, 2001, 95.

11 Vö. Virág Zoltán, A mindig maradás állomáshelyei = Uő., A szomszédság kapui, zEtna-Basiliscus, Zenta, 2010,116.

12 Vö. Juhász Erzsébet, Senki sehol soha, Fórum, Újvidék, 1992.

13 Juhász, Műkedvelők, i. m., 86 - vö. Szenteleky Kornél Bácskai éjjel című verse = Uő., Szerelem Rómában, Forum, Újvidék, 1995, 38-39.

14 Lásd: „a teljes önátadás és a végső elhatárolódás mezsgyéjén - billeg: fülelése hideg tengelyében. Nem más ő, mint ördöngös vándor, garabonciás, csakhogy az ő útjai mind befelé nyílnak, s ott bent is mindig oda- és elfelé: a távol közelei s a közel távolai között." (Juhász, Műkedvelők, i. m., 10.)

108