Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt

fogadott, beültünk az autójába, körbejártuk Baranya megyét, és kerestük a megfelelő helyszínt. így jutottunk el Siklósra, ahol találtunk egy eléggé romos állapotban lévő egykori ferences kolostort, két belső udvarral, egy zwingerrésszel és egy felső udvarral, ahol tyúkokat és disznókat tartottak, az alsó udvar pedig szeméttel volt tele. Először az épület egy részét kaptuk meg, a barátok hajdani konyháját. Különböző eszközöket szereztem a Művészeti Alaptól és a Zsolnay-gyártól, kaptunk korongot, és építettek egy kemencét. 1969-ben magyar résztvevők számára meghirdettük az első szimpóziumot, hogy beindítsuk a művésztelepet. A pécsiek meghívták a kerámiaművészet vezető képviselőit, köztük Gorka Líviát és a Majoros házaspárt, de ők nem jöttek el. Álltunk három kollégával az ünnepélyes megnyitón, ahová fekete autókkal érkeztek a pártvezetők. Takács azt mondta, hogy én vagyok a felelős az egészért, és ha nem tudom a szimpóziumot tető alá hozni, akkor más célra fogják használni az ingatlant. Felkerestem a frissen diplomázott keramikusokat, és elhívtam őket Siklósra, így tizenketten összejöttünk, és elkezdtük a munkát. Közben derült ki, hogy valójában semmink sincs, mert amit kaptunk, többségében használhatatlan volt. A kemencét rossz helyre kötötték, nem a kéménybe, hanem a barátok kolbászfüstölőjébe, következésképpen nem lehetett benne égetni. Hogy a lelket tartsam a csapatban, azt mondtam, hogy az ősember a semmiből csinált remekműveket, és erre mi is képesek vagyunk. A Zsolnay-gyárból szerzett használt samott-téglákból szabadtüzelésű kokszkemencét építettünk, és egy Rakéta porszívóval fújtattuk, hogy megfelelő hőmérsékletet érjünk el benne. Kiderült, hogy ez kitűnően működik. Ma is úgy látom, hogy eszközök hiányában, a durva, más célra használatos anyagokból egy rendkívül progresszív kiállítás jött létre, amit 1969 decemberében a siklósi várban rendeztünk meg.- A szimpóziumot lezáró kiállítás nagy felháborodást keltett. Mi volt ennek az oka? Formájukat, technológiájukat tekintve mennyiben különböztek a Siklóson létrehozott alkotások a mainstream-től, vagyis Kovács Margit, Gorka Géza, Gorka Lívia és Gádor István munkáitól?- Munkáink egyáltalán nem hasonlítottak a fősodor által létrehozott alkotásokhoz, ennek megfelelően a kollégák, főként a keramikusok, megtámadtak bennünket. Először is Siklóson mázatlan alkotások születtek - mázunk ugyanis nem volt -, melyeket nyersen égettünk ki, szabad tűzön, magas hőfokon, mert a koksszal el tudtuk érni az 1500 fokos hőmérsékletet is. A samottot, amit ugyancsak Pécsről hoztunk, belecsömöszöltük a földbe, így a föld felülete találkozott az anyaggal és rátapadt, a magas hőfokon pedig mázzá olvadt, agyagmázszerű bevonatot képezve. Korongozni a szükséges felszerelés nélkül nem tudtunk, ezért sem követhettük a kisplasztikaszerű mintázást, amit a szakma irányadónak tartott. Az anyag diktálta nekünk, hogyan dolgozzunk és mi legyen a következő lépés. Ma is azt gondolom, hogy a kísérletezés új utakat nyitott előttünk, és olyan felismerésekre jutottunk munka közben, ami nem következett volna be, ha műtermi körülmények között dolgozunk. Újragondoltuk azt a szemléletet, amely a magyar kerámiaművészetet meghatározta. Siklós technológiai és szemléleti értelemben egyaránt forradalmat jelentett a magyar kerámia történetében. Tépett, rusztikus, földszagú képződményeink egyáltalán nem feleltek meg az elvárásoknak. Gádor István mint öreg tekintély fogalmazta meg, hogy tönkretettük a magyar kerámia magas színvonalát. Nagy felháborodást keltettünk, de akkora botrány nem lett belőle, mint az ipartervesek pesti kiállításánál.- Mit gondol, miért?- Talán azért, mert a kerámia nem számított elsőrendű műfajnak, másrészt Pécs és Siklós messze volt a fővárostól, oda ritkábban mentek le a fejesek, akik mindenkinél mindent jobban tudtak.

97