Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt

- A következő évben már nemzetközi szimpóziumot rendeztek, ugyancsak Siklóson.- Igen, de kikötötték, hogy csak semleges országokból hívhatunk vendégeket, ennek megfelelően Svédországból, Norvégiából és a szocialista országokból jöttek kollégák. Részt vettek a szimpóziumon a magyar vezető művészek, és komoly vita alakult ki, mert a külföldiek azt mondták, hogy jó úton járunk. A kokszos kemencét egyébként nem ismerték, általunk terjedt el Nyugaton, és ma már sok helyen használják. Amikor a második siklósi szimpózium véget ért, berendeltek a pécsi pártközpontba, ahol alapos fejmosást kaptam. Engem tettek felelőssé azért, hogy a fiatal keramikusok letértek a kívánatos útról, és azt tanácsolták, hogy egy ideig ne tegyem be a lábam Baranyába. Az idősebb nemzedék képviselői szervezték tovább a siklósi szimpóziumokat, ám addigi kísérletező jellege megszűnt, a színvonal jelentősen csökkent, alig lehetett megkülönböztetni az ott készült alkotásokat az iparművészeti boltokban kapható termékektől.

Néhány évvel később, 1977-ben, Probstner János szervezőmunkájának köszönhetően létrejött a kecskeméti kerámiaműhely, ahol egész évben lehetett kísérletezni. Hozzá kell tennem, hogy Kecskemét akkor rendkívül nyitott, szabadszellemű város volt. Éppen ott tevékenykedtem, amikor a Baranya megyei kultúrdelegáció a városba látogatott. Takács Gyula is köztük volt, és megkérdezte tőlem, miért nem megyek Siklósra. Elmondtam az okát, és kiderült, nem tudott arról, hogy engem kitiltottak Baranyából. Azt mondta, menjek vissza, mert nagyon hiányzik az a szellemiség, amely 1969-70-ben Siklóst jellemezte. Tényleg visszamentem, addigra már az egész épületet felújították, lehetett benne lakni, főzni és dolgozni, jó eszközök álltak rendelkezésre. Más országokból is hívhattunk vendégeket, így jöttek olaszok, franciák és németek. Megint pezsgés kezdődött Siklóson, ami a biennálék színvonalán is meglátszott. Nem említettem az előbb, hogy Bechynében megválasztottak az International Academy of Ceramics (IAC) tagjának. Ennek köszönhettem, hogy 1980-ban meghívtak a World Crafts Council (WCC) bécsi kongresszusára, és felkértek, hogy vezessem az egyik előszemináriumot. Az IAC soron következő kongresszusát két évvel később az én közbenjárásomra Magyarországon rendeztük meg, mégpedig két helyszínen, Kecskeméten és Siklóson. A kecskeméti művésztelep 1980-ban kapta meg az ún. hátsó udvart, és 1982-ben a mai méreteire egészült ki. Nagyon sikeres volt a rendezvény, komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, több magyar kolléga az AIC tagja lett, engem pedig alelnöknek választottak, így a továbbiakban még inkább segíteni tudtam a közép-kelet-európai kerámia és a nemzetközi szervezet együttműködését.

Közben felmerült bennem, hogy a szimpóziumok tapasztalatát érdemes lenne bevinni az oktatásba, mert úgy láttam, hogy az egyetem légkörét nem hatotta át a találkozók nyitott és friss szellemisége. Három kollégám, Keserű Ilona, Bencsik István és Rétfalvi Sándor segítségével 1987-ben létrehoztuk a mesteriskolát. Eleinte saját pénzünkből fedeztük a költségeket, majd szponzoroktól szereztünk annyi pénzt, hogy ösztöndíjat tudjunk adni azoknak a diplomával rendelkező növendékeknek, akik vállalták a továbbképzést. Abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy a diplomás szobrászok, festők, keramikusok és fémesek nem ismerik alaposan szakmájukat. A rendszerváltás után, a privatizációs hullám következtében elveszítettük szponzorainkat, és elfogyott a pénz. Mivel az említett kollégák a pécsi egyetemen dolgoztak - Rétfalvi az ottani rajztanárképzés vezetője volt -, úgy döntöttünk, bevisszük oda a mesteriskolát. Ebből az oktatási formából nőtt ki a DLA („Doctor of Liberal Arts"), ami a művészeti felsőoktatás doktoriskoláját jelenti, hároméves továbbképzést, melynek végén doktori fokozat szerezhető. Én is beléptem a pécsi egyetemre mint egyetemi tanár, és egy ideig a kerámiatagozatot vezettem. A soproni egyetem ugyancsak megszervezte a maga művészképzését ipari forma címszó alatt, és tovább működött a budapesti Iparművészeti Egyetem.

98