Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Vári Attila: Nappali holdfény : Klenódium
Vári Attila Nappali holdfény Klenódium „És ott áll valaki, belebámulván e csodába. S úgy tesz, mint aki vár: felébred-e végre. Mert csak álomban láthatni asszonyok ily birodalmát s ünnepeit: brokátba omló redő legkisebb mozdulatuk. Ezüst csevegésből órákat építenek fól s karjukat olykor úgy emelik... te meg azt hiheted, hogy ők valahol, hova el sosem érsz, lágy rózsákat törnek, amiket te sose láthatsz. És álmodok ők szolgálnak díszeidül és másként boldog a szíved, s ékítik koronával fedetlen homlokodat." (Rainer Maria Rilke - Krónika Rilke Kristóf kométás szerelméről és haláláról. Fordította Erdélyi Z. János) Amikor Loránd, már sokadik hazatérése után, nagyanyja kerti házának újjáépítése közben megtalálja a törmelékek között a rózsaolajjal teli fiolát, eszébe jutnak azok az évek, amelyeket nagyapja műhelyasztala mellett töltött óvodáskorában, kínlódva, hogy szóra bírja a kakukkos órát, amit nagyapja szerint rugókkal és fogaskerekekkel kell etetni, s az asztalon kör alakban szétterjedő fény szagának hitte azt a rózsaolajillatot, ami Erik nagyapáé volt, s akire most, közel ötven év távolából, a haldoklását könnyítő morfiumálomban úgy gondol, ahogy utoljára látta. A nagy szökésre készültek. Szülei belátták, hogy hiába várnak csodára, s ők, akik a háború alatt, a front közeledtekor nem menekültek el, mint a hozzájuk hasonlók, az azonos helyzetű emberek, felismerték, hogy ebből a lehetetlenségből csak egyetlen lehetséges járható út van: a szökés. Reménykedtek, de a koreai háború nem terjedt át Európára, s az egymás torkának ugrani készülő hajdani szövetségesek, Amerika és a Szovjet között megmerevedett a vasfüggöny. Sejtették, hogy nem lesz amerikai invázió a közeljövőben, s a Yankee doodle dallamára pergősen lépegető ármádiák nem hozzák vissza régi világukat, mert a kommunista rendszerek már véglegesen berendezkedtek az Északi-tengertől a Balkán közepéig. Erik nagyapa is egyetértett azzal, hogy a fiatalok, Loránd szülei, próbáljanak átjutni valahogy a határon, de az a hír járta, hogy Tito Jugoszláviája már nem biztos hely, hogy visszaadják a menekülőket, vagy megfosztják mindenüktől, s belekergetik a szerencsétleneket a Dunába. De a sors kiszámíthatatlansága révén, akkor, amikor eldöntötték, hogy szökni fognak, s már csak a hogyanra keresték a választ, meglátogatta Erik nagyapát egy hajdani üzlettársa, az Amszterdamban élő Katz, akinek kiterjedt kapcsolatai voltak nemcsak a drágakővilágban, de régi kommunista kötődései miatt a román felső vezetésben is, s aki olyan szabadon regényrészlet 34
