Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov : Legendárium

s hallom amint Léna léptei csikorognak a kavicson, közeledik az ösvényen, hatvanhárom éve közeledik!

Végre ide is érhetne már egyszer, ha már mindenáron kell, ha elkerülhetetlen, ha muszáj, hát akkor együtt! Időnk kevés.

És egyre jobban idegesít ama rés, a póklábak surrogása, baljós neszezése,

Akakij jön, közeledik, érzem,

és mi lesz ha egyszer hamarabb ideér?

*A vers kíméletlen őszinteséggel vall nagyapám öregkorában elhatalmasodó depressziójáról és mindazokról a mániákról, képzelgésekről, vélt vagy valós rögeszmékről, amelyek sűrű, hálószövésű depresszióján mindörökre fennakadtak és nem hagyták nyugodni. Akakijról, a mitikussá növesztett pókról már szóltunk, a másik kísértője a titokzatos idegen, Ricardo Reis, bolyongó poéta, Fernando Pessoa portugál költő egyik heteronimája, aki először szibériai verseiben bukkan fel, hogy időről időre valóságosan is megképződjön előtte... Léna nagymama emlékezett rá, hogy nagyapám többször is beszélgetett, sőt vitatkozott is vele, s ő egyszerűen nem értette a dolgot, hiszen a szobában, a kert fái között, a homályban, az alkonyi fényben lobogó teraszon, a rejtelmes tóparton nem volt senki, s nagyapa sem volt részeg(?). A gondolat, hogy az ő életét, következésképpen őt magát is kitalálta valaki, aki eljátszik vele, több versében is felmerül, a legerőteljesebben pontosan ebben a versben. - Tatjána Bogdanova

79