Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Horváth Adrienn: Müsztikósz; Por; La traversée; tente; Álhaiku

Horváth Adrienn

Müsztikósz

Eget bámul - nyitogat titkokat, csudálkozik az almán: vér marad, ha harap, fintorog, majd szelídebben, de ismét belemar.

Észreveszi -játszhat:

tenyerét pöttyözteti fényharmattal,

nem válik óvatossá hiába csillognak a szemekben körötte az utasok -, mert figyel, az elillanó csudajelenés üressé ne váljék ereiben.

Ahogy kezének fejét mozgatja, lásd így változik a minden: faágak, vonatvezeték - szemjátékkal suhanást fest az ablakra.

Majd ismét kifelé tör a bámulással: birtokba vesz és raktároz - mosolyával gúnyolódik a vakvágányon.

Fénybe grimaszol, zavarja a rendet, apró pihegéssel a test-test közti csendet.

Körmön forog körbe, egyszer csak megáll, ha megtartja a kar, mely a válladból indul tovább. Aprókat pillant szemének pillája: sugárral karcolva vásznat,

tejfehér játszóterét a pupillájában összefutó ereknek. Elfáradt, most bambul előtte vargányát pingált, s örökké maradó pillangót. Megérkezni és lenni az útnak csupán indigókék-szomorú mézeskalács-lenyomata, ezzel pöttyözik szánk szélét a morzsafogak.

De hiába, elfáradt, most inkább alszik, míg felhőarcok vigyázzák az üvegkeretes kék neszek árnyékát. Álmában mosolyog:-nem érzi a terhet, hogy a megváltás már ott kuporog a melleken.

80