Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Sigmond István: Sztrájkolni a mennyekben nem lehet; Csoportterápia; Többarcú nyomor

- Atyám, Istenem - válaszolta Jézus ezeknek a lelkeknek van némi igazuk. Viszont sztrájkjogot adni senkinek sem lehet, mindenkinek szolgálni kell. Uram, nagy bajok vannak odalenn. Kiválasztott néped mindig veszélyben volt, de soha ilyen tragikus helyzetet nem élt át, mint éppen a jelen időben. Ha megengeded, azt ajánlom, Uram, hogy válassz ki százezer lelket, s ültesd őket százezer palesztin csecsemő testébe. Ezeket a lelkeket előzőleg felkészítem alaposan, mert hogy az lesz a dolguk, hogy a felnövekvő fiatal palesztin gyermekek fejéből kiűzzék a tanultakat, miszerint életük egyetlen célja és értelme, minél több zsidót ölni, mert hitük szerint jutalmuk az örök élet lesz biztosan. Talán esély van rá, hogy ezer év után megcsendesedjék bennük az indulat, s az általam felkészített lelkek megsemmisítik az agyukban fortyogó, mérhetetlen gyűlöletet. S annak a három léleknek, akik lázadoznak a sorsuk ellen, testet kell adnod föltétlenül, törvény- széki bírók lehetnének, akik súlyos ítéleteket kellene hozzanak a pedofil papok ügyében. Ami pedig a Messiásra való várakozást illeti, rég nem beszéltünk erről, Atyám, hogy mielőtt leküldtél volna a Földre, érkezésem előtt - az emberiség időszámítása szerint - jó négyszáz évvel, halálra ítéltek egy embert, aki megszökhetett volna börtönéből, de úgy döntött, hogy inkább kiissza a méregpoharat. Ha ezt az embert újrateremtetted volna, az egyetlennek tartom, aki képes lenne helyettesíteni engem, de bűnösként nem lehetett volna kinevezni földi Messiásnak, s ezek a brigantik odalent vártak összesen 2411 évet, hogy végre felmentsék nem létező bűnei alól. A Földön élők közül egyesek azt hiszik, hogy ezt a Szókratésznek nevezett embert Te magad ringattad csecsemőkorában, Atyám, s egy másik földlakó, egy Cicero nevezetű, aki igen nagy tisztelője volt - bizonyára tudsz róla, Uram -, ilyesmiket írt róla, hogy Szókratész lehozta a filozófiát az égből a Földre, és bevitte a házba. Én, Atyám, még nem szívesen mennék az emberek közé a Földre, egyelőre nem érdemelnek meg engem, ébresszék fel a lelkűkben szunnyadó szeretetet, ne öldössék egymást szüntelenül, mint az elvetemült ember-állatok, maradjanak olyan tiszták, ahogy megteremtetted őket, Atyám. Legyen mindegyikük a saját Messiása, ne várják példaképül a Mennyek Urának a Fiát. - Úgy legyen - mondta az Úr -, köszönöm, Fiam. - S velünk mi lesz? - kérdezték az őrangyalok. - Valószínűnek tartom - válaszolt a hírhozó -, hogy a kiválasztott nép egy-egy tagját fogjuk őrizni és védelmezni mindhalálig, ellenségeiktől és önmaguktól is. Mert ez utóbbira is néha igen nagy szükség mutatkozik.

61