Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Kiss Benedek: Károgó téli ének; Öregkori csalogató; Anyám, én és a szárnyak; Árnyék és fény; Mintha; Mássz csak tovább!; Pünkösd havában

Tudjuk mi is, mégis külön szobában alszunk, nem halljuk egymás lélegzését,

ha nagyot sóhajtunk.

Rossz álmainkban még a nyöszörgés se hallszik át. Pedig a két szoba nem két külön világ.

Gondod a gondom, gondom gondod, mégis.

De azért fújom a csalogató dalt, mint a rigó, én is.

Anyám, én és a szárn

A szerelem özvegye volt, s ő adta lábam alá a mennyet.

Ha csavarogtam, nem tartott vissza,

topogjak, lépkedjek,

menjek.

De szeme rajtam volt, őrködött, hisz tudta,

ha kezét fogom, akkor is leveri lábam ujját az utca.

S szállni tanított - ne üssem lábam.

Mind följebb, mindig följebb.

S köröztünk gólyákkal, kerülgetve felhőket, viharokat és kenderfóldet.

Megtelt csodával sokszor a műhely. Férceltem én is, gomblyukaztam.

Zengett az ének, azon röpültünk.

Majd roskadt vállát megropogtattam.