Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Kiss Benedek: Károgó téli ének; Öregkori csalogató; Anyám, én és a szárnyak; Árnyék és fény; Mintha; Mássz csak tovább!; Pünkösd havában
Volt egy kínai császár - egy író megleste, - az biz nem örült a röpülésnek. De anyám vitt föl, magasra vitt. Ikarosz voltam, ki el nem égett. S jöttek a bárányfelhők, a holdak. Akkor már leste csak apadó szemmel. Hajrá, a röpülés nem érhet véget! Szívem volt a motor, agyam propeller. Majd végül lezuhant - várta a föld. Én még keringek lankadó szárnnyal. Mind lejjebb, mind lejjebb, míg egyesülök újból a földdel és anyámmal. bőröm meg harapja a Nap. Megférnek jól mind a ketten a beláthatatlan ég alatt. S megfér a gondolat, száguldozik a végtelenben. S meglelem ártatlanságomat, amit már régen elvesztettem. Szerettem mindenkit. Szerettem való- és ködvilágomat. Tudom, hogy előbb-utóbb helyemben csupán árnyék és fény marad. r Árnyék Árnyék hűsöl a tenyeremben,
