Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Kiss Benedek: Károgó téli ének; Öregkori csalogató; Anyám, én és a szárnyak; Árnyék és fény; Mintha; Mássz csak tovább!; Pünkösd havában
Kiss Benedek Károgó téli ének Mint hajléktalanok, dülöngélnek áfák a téren. Mint kiknek tavaszuk nincs. A hó is levedlett róluk, mezítláb toporognak. Varjak ringnak ágaikon - megfeketedett gyümölcsök. Varjúhódok én is az Isten-fa ágai közt, de károgó énekem nem jut emberi fülbe. Mentőautók száguldoznak a mocskos latyakban, az olvadásban csak az emberszív nem enged föl. És gyerek nincs. De szép volt régen ilyenkor, szánkó szánkót taposott a cukor hóhabokban, s oly édes volt a repülés, az ellenállás nélküli iram, hogy a jégcsapok mind csilingelve ugráltak le kacagtukban. Csak néhány kiskutya viháncol s a gazdinők büszkén mosolyognak. Léha, buja galambcsapatok otromba szárnycsattogása. • • Öregkori csalogató Feketerigó füttye harsog az alkonyaiban. Hozzá röppen a tojó, s a fiú rögtön abbahagyja. Ezek már élik világukat, szerelmem! Tudják, hogy nem jó egyedül, repülnek ketten. Versei közlésével szeretettel köszöntjük a hetvenesztendős költőt. (A Szerk.) 55
