Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
Az Unió mintha túl nagy egység lenne, s inkább megrémíti az európai lakosságot, mintsem biztonságot adna. Nem alakult ki az összeurópai identitás. A túl nagyban elveszetten bolyong az egyes ember. Fogódzókat keres, valamit, ami közel áll hozzá. A hagyományos európai államok egyszerre vesznek bele az egyenmasszába, s ragaszkodnak valami kulturális egyediséghez, legtöbbször divatjamúlt archaikus értékekhez. Kapaszkodunk a nemzetünk, a tájegységünk, a városunk, a vallásunk, a szakmánk, a focicsapatunk, a hobbink zárványába, s ha ezt komolyan vesszük, s nem játéknak, egyhamar nevetségessé válunk. Ezzel szemben az iszlám hívei egyszerre élik meg a lokális másságot, a kisebbségi akolmeleget, valamint egy muzulmán álombirodalomhoz való tartozást, ahol, ha majd a valóságban is létrejön, ők osztják a lapot. A német szellem Persze a lapot egyelőre még nem ők osztják, de már jelzik, hogy hamarosan náluk lesz a pakli, mert néhány kulcsfontosságú lap a farzsebükben lapul. A lapot egyelőre a többségi németek osztják, akik ma is, mint annyiszor a történelem során, képesek elkábulni saját gazdasági, pénzügyi és politikai szerepüktől. Már a weimari klasszika korától él a németekben az a kép, hogy ők, szemben a seftelő angolokkal, hollandokkal, az élveteg franciákkal, a naphosszat sziesztázó déliekkel, mindig valami nemesebb cél, eszme valóra váltásán munkálkodnak. Tulajdonképpen ezzel magyarázható a sok-sok politikai kudarc. Soha nem figyeltek az apró érdekjátszmákra, csak a nemesebb végcélra. Bezzeg, akik az emberiség jövőjével mit sem törődtek, azok győztesen, teli zsebbel és előrefeszített mellkassal tudtak kijönni mindenből. Ez a német énkép, bár valójában köszönő viszonyban sincs a valósággal (amennyire igen, attól meg isten mentsen), jól jött a történelmi kudarcok magyarázatakor. Elbuktunk, mert mi a nemes ideák megszállottjai vagyunk, de ha a bukás százszor megismétlődik, akkor sem szabad a haszonleső nemzetek szintjére süllyedni. Ebben amúgy rokonok vagyunk, hisz a magyarok sem győznek eszmékkel és ideákkal mentegetőzni a sok-sok ügyetlenségért, csak az a különbség, hogy a németek, amíg süketeltek, soha nem tették le a pajszert, mi viszont annyira megsajnáltuk magunkat, hogy fel sem tudtuk venni. A német autós A német szellem manifesztációja a német autós. Annyiban különbözik a nemautós némettől, hogy jobban látszik rajta a szabálykövetés. Ha valahol hatvannal kell menni, legfeljebb hatvankettőre pörgeti fel a gázt, ám ahol nincs sebességkorlátozás, átadja magát a száguldásnak. A keletről idevetődött autós néha, mikor elsuhan mellette egy hatalmas BMW kétszázzal, bizony úgy érzi: áll. Amúgy épp így suhan el mellettünk a német gazdaság is, csak a magyar nem a némethez viszonyítva áll, hanem objektíve is. A lakott területekre érkező német autós nem úgy tesz, mint a magyar, hogy a falutáblánál veszi le a lábát a gázpedálról, hogy majd lelassul ötvenre, ha elég 73
