Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
élni, mondják, mert van múlt, egyszer majd a mi időnk is múlt lesz, ami megalapozza az eljövendőt. Nem kopunk ki jeltelenül a világból, hisz ottmarad a mi időnk is, megleli a helyét ebben a hatalmas időépületben. Az újraépítők egy ideig büszkék, hogy a semmiből múltat építettek, aztán zavaróvá válik a romokról készült dokumentáció, a fotók, a leírások s a fejekben még mindig élő emlékképek. El kell tüntetni. Ha nem mutogatjuk, akkor nincs is. És a makett végérvényesen átveszi az igazi szerepét. Az új szobrok is megfeketednek, az új grafittós házak is megkopnak, a rombolás előtti emlékkép valóra válik. Ez a világ, gondolhatja az utazó, szebb lett, mint újkorában. A múlt eltüntetése A múltépítés persze egyben múlteltüntetés is. Még akadnak épületek, amelyek emlékeztetnek a modernitás mákonyában élő NDK-ra, de a modern csomagolást lassan lefejtik, és előtűnik a régi házak fagerendázata, ha meg nem tűnik elő, pótolják, hogy megkapja a régiség látszatát. Eltűnik a hetvenes évek felújítási technikája, a rücskös vakolat, a modernizált kirakatok és portálok, itt-ott még látsz valamit, de folyamatosan elnyeli az új típusú renoválási módszer. Sima falak, pasztellszínek, ha az épület nagyon régi, dimbes-dombos vakolat. Ez épp olyan, ahogyan én tudok vakolni, amiről apám azt mondta, ronda, meg hogy kontármunka, de most ez lett a szép. Divatba jöttem. Ha kisebb helyekre keveredsz, eldugott falvakba, véletlen, mert az útikönyv nem invitál oda, még előtűnnek maradványok a szocialista múltból. Cementszürke falak, egyenablakok. Beugrik a régi világ. Minden szürke, mintha a színek a rendszer ellenségei lettek volna, és száműzték őket a színek gulágjára, a cementgyárakba, mondjuk. Színt akartunk, de csak a képzelet tudta gyártani a színpompát, bár talán, ha úgy marad minden, az is kifakul. Ha tíz év múlva jövök, már a kis falvakban sem látszik a szocializmus. A régmúlt épül újjá, s közben persze elveszik a közelmúlt. A mai polgárság így próbálja helyreállítani a rendet. Kitörülni azt a negyven évet, ami már nem kell. Hány évtized hiányzik a múltból? Ki tudja. Új nemzedékek nőnek fel, akiknek ez az idő nem volt, a szüleik élete nem volt. Nekik nincs apjuk meg anyjuk, nekik csak nagyapjuk és nagyanyjuk van, de néha az se, hisz a nagyapa a családi legendáriummal ellentétben nem az antifasiszta kommandó tagja volt, hanem az SS-ben szolgált. Álom Keleten negyven évig álom volt a valóság. A tavak és nyaralóhelyek környékén kicsiny parcellák, apró házakkal, a nagy kertek és villák ütött-kopott miniatűr másolatai, tele virággal, kertitörpével, itt-ott parabolaantennával. Ahogyan a népmesék felékesítették a parasztportát, s lett belőle palota, itt is megteremtődtek a kikapcsolódás tenyérnyi szigetei. Igaz, amíg konkrétan nem lát ilyet az ember például Rügen szigetén, nem tudja elképzelni, hogy lehet egy telek és egy ház ennyire kicsi. A nyomorultság álma ez, hogy akar valamit, s csak úgy akarhat, ahogyan lehet. Ez a picike tér úgyis annyit ér, amennyi élet töltődik bele, s ki 60
