Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles

Háy János Európa, über alles Európa szelleme Van-e Európának szelleme, s ha van, milyen? Egy keresztény szellem, ami ijesztgeti a muzulmánokat, vagy egy multikulturális szellem, ami ledarálja las- san-lassan az összes tradíciót, és az európai lakosságot egy múltját vesztett kon- zumtömeggé változtatja? Vagy Európa szelleme titokban Mohamed küldönce, aki a színfalak mögött egy gigantikus kalifátus felépítésén dolgozik, ahol végre a Sarija törvényei szerint él mindenki? S ha a vezető államok felől nézzük, Európa szelleme esetleg francia, aki a szórakozás, könnyed társasági viselkedés meg­szállottja, vagy angol, a királynő arisztokrata követe, aki gőgösen visszahúzódik a szigetországba, ha valami nem tetszik a szövetségesek működésében? Netán német? Európa szelleme egy szorgalmas német, aki berzenkedik, hogy a rosszul szervezett, elkényelmesedett déli országok elpacsizzák a pénzét? Ha egyáltalán van Európának szelleme, félni kell tőle, főleg, ha az a szellem német? Vagy örüljünk, hogy most épp abba a korba értünk, hogy a régi szelle­mek kipusztultak, az újak meg még gyerekek, nem lehet róluk tudni, miképpen működnek, ha majd felnőnek egyszer? Állsz Nagy Károly márvány trónszéke mellett Aachenben, azon a helyen, ahonnét a klasszikus értelemben vett Európa története elindult, s pontosan tudod, hogy lehetetlen olyan helyet találni, ahonnét biztosan láthatóak volnának a folyamatok, hiszen te magad is részese vagy ennek a változásnak. Honnét is tudhatnánk, hogy vége van valami réginek és elkezdődött valami új, vagy épp folytatódik, ami volt, csak kicsit másképp. Hány római polgár észlelte, hogy 476- ban véget ért a birodalom? Olyanok vagyunk, mint egy megcsalt feleség, aki utoljára veszi észre, hogy a férje már rég nem abban a kötelékben él, amiben papírforma szerint élnie kellene. Mégis újra és újra kísérletet teszünk, hogy megértsük a körülöttünk zajló változásokat, hogy az agy felépíthessen egy lehetséges forgatókönyvet. Nyakunkba veszünk egy országot, hogy tüzetesebben megvizsgáljuk, hátha az egyesben megmutatkozó változások általános érvényű megállapításokhoz juttat­nak. Legyen ez az ország most Németország, az az ország, ami nélkül már rég nem lenne Unió, hisz a romló gazdasági helyzet miatt már rég egymás torkának estek volna a szövetségesek. A szöveg rövidített változata megjelenik a Lettre Internationale 86. számában. 56

Next

/
Thumbnails
Contents