Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Gyáni Gábor: 1914 - a "szokásos idő" jele : Sándor Iván: Az éjszaka mélyén 1914

darabjából származó idézet áll mottó gyanánt. „Hagyjon már békén ezekkel az időre vonatkozó kérdésekkel! Nincs semmi értelmük."

Többen és mind gyakrabban hirdetik manapság, hogy a 20. század ténylegesen az első világháborúval vette kezdetét. Jellegzetes érvelés kíséretében fejti ki ezen elgondolását Francois Fürét. „Az 1914-es háború ipari és demokratikus. Mindenkire lesújt, olyannyira, hogy Németországban vagy Franciaországban kevés olyan család van, amelyik nem vesztette el vagy az apát, vagy a fiút. A túlélőkben a háború feledhetetlen élményeket hagyott, amelyek az elkövetkező években egész polgári tevékenységükben ott kísértettek." (Egy illúzió múltja. Esszé a 20. század kommunista ideológiájáról. Bp., 2000. 68.)

Hozzátehetjük ehhez, hogy az eseményt követő fejlemények (a két háború közötti jobb- és baloldali diktatúrák, a második világháború) teszik a Nagy Háború ma kivételesnek tekintett jelentőségét, így értett jelentését számunkra magától értetődővé. Ez rejlik tehát amögött az írói szándék mögött, hogy regényben adjon számot a valamikor megesett dolgokról, amelyek azonban ma sem vesztették el emberi aktualitásukat. Hiszen, ahogyan a tiszaeszlári kötet második kiadásához illesztett utószóban írja Sándor, „a sorsok, a helyzetek megismétlik önmagukat. A történelem is". (A vizsgálat iratai. Tudósítás a tiszaeszlári per körülményeiről. Bp., 2004. 150.)

A jelen és a múlt ilyetén összekapcsolódása emlékezeti munka eredménye. Ez okból sem képezheti tehát az első világháború történelmi, hanem sokkal inkább emlékezetregény tárgyát, bármily furcsának tűnik is ez első hallásra. Tudvalévőén messze kerültünk ugyanis ennek a múltnak a közvetlen élményvilágától, és persze attól is, ami a rá utaló kommunikatív emlékezetnek felelt meg egykoron. Tekintve azonban, hogy a huszadik század (főként az, ami 1914 utánra esett belőle) a maga egészében sem felel meg a szó megszokott értelmében vett történelem fogalmának, nincs abban semmi meglepő, hogy az első háború helye is mindmáig ott van a kollektív memória hatókörében. E ténynek komoly következményei vannak a regény szerkezeti felépítésére nézve is.

A regényről eddig megjelent kritikák között akadt olyan, melynek szerzője kifogásolta a szerző jelen idejéhez kötött kerettörténet és a múltban játszódó fő történet egybeszer- kesztését. „Nos, talán éppen erre a kerettörténetre nem szorulna rá mindenképpen Sándor Iván új regénye." (Bazsányi Sándor: Ügetésben, vágtában, szárvisszatartással. Elet és Irodalom, 2012. július 20. 21.) Azért sem, szól tovább a gondolatmenet, mert „kissé leválik az első világháború világáról az első világháborús nyomok után kutató elbeszélő, valamint a neki mesélő Illés K. András (Kiss Adám gyerekének féltestvére) világa". (Uo.)

Ha magunkévá tesszük azt a feltevést, hogy az első világháború még nem tisztán történelem, akkor bizony védhetőnek tűnik a regény Bazsányi által bírált szerkezeti megoldása. Ha minden, ami 1914 és 1918, sőt, ami közvetlenül ezt követően történt, a sodródó hasadékban megbújó emlékként nyer(het) fikcionális megfogalmazást, akkor a regénybeli kerettörténet úgyszólván nélkülözhetetlen a történet elmondása szempontjából. Jelzi, hogy így férhetünk hozzá csupán a múlt nekünk való értelméhez, amit megérteni, semmint magyarázni szeretnénk. Az első világháborúban testet öltő múlt ugyanis, hatását tekintve, korántsem enyészett még el, mivel „hosszú a múlt árnyéka", ahogyan „a jelen árnyéka is hosszú".

Két megjegyzést fűznék a regényszerkezet innen adódó problémájához. Sándor korábban is élt már ezzel a narratív fogással. Ezt illető döntése feltehetően abból a felismerésből fakad, hogy a fikcióban megjelenített múlt innen van még a történelmen. Ilyen irányban indult el már a Drága Liv című regényével is, hogy a Követésben tegye teljessé a dolgot, ahol - minden forráskutatás (Carl Lutztól idézett szöveg) dacára - határozottan az emlékezéstechnikának rendeli alá a (személyes és tágabb) múlt regényes elbeszélését. O maga is tisztában van ennek a sajátos regényírói módszernek a tartalmi meghatározóival.

14