Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok

működését, a reménytelenség fojtogató, borzongató atmoszféráját mégis bizonyos szépséggel megfestve. Párhuzamként esetleg felvetődhet még Krasznahorkai László vagy Grecsó Krisztián neve, akik, ha más-más módon is, ezt a Békés megyei világot, a sokszor kilátástalan létet és vidéket igyekeznek megjeleníteni, érthetően és érezhetően bemutatni. A könyv későbbi írásai némileg eltávolodnak ettől a hangtól, a vidéki élet mellett a főváros világa is megjelenik, a korábbiakhoz hasonlóan ennek is főként a perifériája, szomorú kis történetek, félresiklott életek (Retúr, Szentivánéj). Fontos téma lesz még a fővárosi, fiatal értelmiség életformája, történetei (Irodalmi kapcsolatok, Egész életen át?, Irány az élet), majd a kötet legvégére egy igazán személyes írás kerül (Hungária), egy furcsa vonatút története, melyben, bár egyes szám harmadik személyben hangzik el, az Elválik szerzőjére ismerhetünk. Nem derül ki, hogy a kötet szerkesztésénél az időrend-e az irányadó, de mindenképpen van egy ív, melyen látható, hogy bizonyos témaváltások, ezzel együtt stílusváltások is végbementek az eddigi korpuszban. Nagyon érdekes, hogy nemcsak a szövegek témái, hanem stílusuk, fogalmazásmódjuk, hangjuk is változik. Az első írásokra a többszörösen tagolt, többsoros hosszúmondatok a jellemzőek, a későbbiekben ezek a mondatok megrövidülnek, és előfordul, hogy a novella szinte nem más, mint egy drámai szerkesztésű, pergő dialógus (Melanzs). Témák és stílus tekintetében is változatos a könyv, és ez nem is kifejezetten meglepő első kötet esetében. Darvasi Ferenc (egyelőre) több hangú szerző, aki a szerkesztésben azonban megbízható, már-már tévedhetetetlen. Novellái, fogjanak át akár különböző időintervallumokat, beszéljenek faluról vagy városról, állítsanak a középpontba más-más kérdéseket, használjanak mindehhez különböző elbeszélésmódokat - szerkezetüket tekintve minden esetben pontosak, arányosak. Jó ütemű írások ezek, ha kell pergőek, ha arra van szükség, a késleltetésben remekelnek. Ez utóbbira rendkívül jó példa a Meglepetés című szöveg, mely az egyes szám első személyben megszólaló apa meglepetését az olvasó meglepetésévé is teszi. A férfi feleségével együtt nagyon várja, hogy lánya, kihez az egész család nagy reményeket fűz, bemutassa szerelmét. Már a második bekezdés elején kiderül, hogy a lány választottja óriási csalódás, elsősorban az apának: „Aztán megjöttek, és álltunk az ajtóban leforrázva. Van, hogy az első pillanatban eldől minden. (...) Felkészültem mindenre, de hiába. (...) Nem kívánom senkinek az érzést, ami magával ragadott, ahogy megpillantottam a lépcsőházban." Az olvasó látja, hogy az elbeszélőt az első pillanatban csalódás éri, innentől kezdve az apa lelki vívódásai és sértett, sértő viselkedése kerülnek a középpontba, de hogy miért is ez az „összeomlás" egész pontosan, az legfeljebb sejthető, a magyarázatra a szöveg utolsó előtti bekezdéséig várni kell: „Ilyen még nem volt a városban, mit gondolsz, hagyni fogom, hogy kimázolják a házra: Tóték négerfasz-szopók?" Az olvasó nem érti, mi lehet ennyire borzalmas az apa számára, mi az, amitől már az első pillanatban meghökken, és izgatott várakozása gyűlöletbe fordul át. Nem érti, épp ezért az olvasás során ezt az információt várja, keresi leginkább, de a nagyszerű szerkesztésnek köszönhetően ez csak akkor derül ki, mikor már a végsőkig fel lett csigázva.

Darvasi Ferenc jó novellista, aki pontosan érti és érzi ennek a műfajnak a lényegét, tudja, hogy csupán néhány oldal áll a rendelkezésére ahhoz, hogy felépítsen egy kis világot. Az elbeszélés, a novella nem divatos műfaj mostanában, sokkal népszerűbb regényeket írni, sokan szinte a regényírás előszobájaként tekintenek a kisepikára, holott voltak ennek a műfajnak nagy korszakai, elég csak a 19-20. század fordulójára gondolni. A szerző számára vélhetően fontos - hiszen stílusban, vagy akár szövegszerűen is visszaköszönnek - szerzők, Mándy Iván vagy Tar Sándor is elsősorban ebben a műfajban mozogtak otthonosan, ezt vallották elsősorban magukénak. Kifejezetten üdítő egy ilyen kötet napjaink irodalmában, főleg mivel úgy tűnik, Darvasi nemcsak „dobbantónak" használja majd a rövidprózát, hanem ebben a műfajban talált valóban magára.

110