Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok

Mándy és Tar Sándor „szelleme" egyébként nemcsak a műfajban és a stílusban érhető tetten, hanem a témákban is. Darvasinak, csakúgy mint Mándynak, nagyon fontos a foci, a pálya és az ehhez köthető sajátos világ, mondhatjuk akár, hogy szubkultúra. A Fű kettő című hosszúmondatos emlékező, nekrológszerű szövegében egy vidéki focipálya és -csapat élete elevenedik meg, a szöveg minden sorából az látszik, hogy a bemutatás rendkívül hiteles, a hosszabbítások, a tizenegyesek, az öltözők világa mind személyesen megélt, jól ismert élmények: „...és naprakészen lenyírva a gyep, a lyukak, kátyúk betömve, feltöltve, labdafogó rács a kapuk mögé, összerakva három padsor a nézőknek, aláhordva, a jobb látásviszonyok érdekében, a föld, a trikolór frissen mosva, vasaltan lobog a bejárat felett, és még arra is ügyelt, hogy a fehér kapuvas mellé kék háló dukál..." A vonatok iránti jól látható vonzalom (gondoljunk akár csak a borítóra) inkább Tar Sándorhoz köti, a téma elsősorban nem irodalmi toposzként érdekli (a paradox, mely egyszerre mozdulatlan helybenlét, de eközben utazás is), jóval erőteljesebb nála a téma társadalmi, szociográfiai vetülete. Az elhagyatott rendező pályaudvarok kocsmái, a vasútnál dolgozó munkások világa érdekli igazán. Több novella is kötődik a témához (Picurka, Utolsó járat), az egyik legjobban sikerült az Ünnepi ebéd, melynek egy vasúti remíz adja meg a hátterét és hangulatát, ugyanakkor egy kis család életébe is bepillantást nyerünk. A vágánybenéző (!) apját kereső kisfiú, kezében ételhordóval sokáig bóklászik, szinte kafkai a hangulat, úgy tűnik, sosem talál céljához, de mikor végre megtalálja az édesapját, talán az addig hordozott, egyre növekvő feszültség kirobbanásaként hasra esik, s az ételhordó tartalmát kiborítja. A gondosan őrizgetett karácsonyi ebéd nem ér célba, de az apa kitűnő érzékkel, gyengé- den-viccesen oldja a feszültséget, így a szorongással teli írás végül kitűnő (meg)oldással záródik, s egyben az emberi kapcsolatok (ez esetben egy apa-fiú kapcsolat) erejére is rávilágít: „Nem bírta már tovább, ő is elmosolyodott erre. Folyt a könnye, az orra, szipogott, úgy nevetett. Először csak szégyenlősen, kezét a szája elé téve. Majd önfeledten, leplezetlenül. (...) Előkerített két száraz kiflit a kenyértartó mélyéről. Az egyiket a fiának nyújtotta, és visszaült a pocsolyába. Boldog karácsonyt! - mondta, és koccintottak az üres kiflikkel." A szöveg olvasható akár egyfajta parafrázisként is, mely Kosztolányi Kulcs című szövegével létesít párbeszédet. Az elveszett, apját kereső fiúcska képe ugyanaz, s bár Darvasi nem analizál és magyaráz, sokkal kevésbé pszichoanalitikus, mégis van egy erőteljes párhuzam, azzal a különbséggel, hogy míg ott a szorongató helyzetet az apa viselkedése csak tovább rontja, addig Darvasinál, ha a díszletek ugyanolyan kopottak is, a szeretet, az apa szeretete mégis képes kiszínezni, megnyugtatóan lezárni a történetet.

Az eddigiek mellett domináns téma még a nő-férfi viszony, a szerelem, a szexualitás kérdése. Ezek összefonódása meglehetősen érdekes, hiszen az lehet a benyomásunk, hogy ebben a szövegvilágban pont fordítva történnek a dolgok, mint ahogy a valóságban gondoljuk, hogy történnek, vagy legalábbis hisszük, hogy történniük kellene. Ahol erős a lelki kapocs, ott nem kerül sor aktusra, a szexualitás valami érthetetlen, legfeljebb csak sejthető oknál fogva szőnyeg alá söpört, kínosan került téma (Irodalmi kapcsolatok), ahol pedig érzelemnek nyoma sincs, ott kap szerepet a testiség (Irány az élet). Vagy a Retúr elbeszélője, aki szerelmével, Dénessel nem tud szexuális kapcsolatot létesíteni, ezért agresszív, szexuális értelemben is domináns főnöke mellett köt ki. Mintha az a tapasztalat jelenne meg ebben a tendenciában, hogy a szexualitás, a testek egymásra találása teljesen elválasztható a szerelemtől, de valójában mégsem: ezek az írások ugyanis épp azt bizonyítják, hogy ha a két dolog szétválasztható is, ez a szétválás nem természetes és jóleső állapot, hanem minden alkalommal meghasonlottsággal, megalázással, kisebb-nagyobb szenvedéssel és kényelmetlenséggel jár együtt.

Darvasi rövid szövegei pontosak, érthetőek, figurái szerethető kisemberek, gyári munkások, pincémők, egyetemisták, akikkel nem tudunk nem szimpatizálni, még akkor sem,

111